A férfi, aki imádta a mézes-vajas kiflit és szűrőtlen cigaretta füstje mögül méregette a világot, bűvölte a rajzlapot: a huszadik század egyik legnagyobb dizájn-zsenijét idehaza alig ismerik, de nemzetközi szinten is csak most, majd' három évtizeddel halála után kezdik felfedezni.

František Kardausról van szó. Magam sem tudom mikor szerettem bele munkáiba, de észrevétlenül történt, fokozatosan. Nem csoda: gyerekkoromban még a mindennapokban is találkoztam azokkal a tárgyakkal, melyeket ő tervezett, lapoztam azokat a kiadványokat, melyeket illusztrált.

1908-ban született egy postamester fiaként. Alois Mudruňka professzor kezei alatt nevelődött az Iparművészeti Intézetben Prágában – a század első felében Európa egyik legnevesebb iskolája volt ez. A cseh főváros után néhány év Párizs, ahonnan már díjakkal és megbízásokkal tért haza.

A grafikai munkák után jöttek a járművek: a haladó szellemű hazai gyártók felismerték benne a zsenit, így a Tatra, a Škoda, a Walter és a ČZ is megbízásokat adott neki. Lendületes vonalai ott vannak a Tatraplan és a Tatra 603 karosszériáin, de a karakteres cseh trolibuszok és villamosok generációit is ő rajzolta meg. Imádta a rajzkrétát, ha tehette, azzal dolgozott: a Motokov, a Strojexport, a Mototechna belföldi és exportbrossúráin is többször megcsillogtatta tehetségét.

Ahogy szép lassan felfedeztem magamnak Kardaust, úgy csodálkoztam rá minden egyes munkájára. Bár nem csak ő, hanem kortársai is a kontinens legjobbjai közé tartoztak, a hatvanas évek után a cseh formatervezés nem tudott igazán érvényesülni – a párt agyonnyomta a képzőművészeket.

Csehszlovák dörrenésem nyomán szívesen kerestem neten és öreg újságokban a grafikai munkáit. A kedvencemre viszont véletlenül akadtam rá – egy olvasónk kért segítséget egy ČZ alkatrész beszerzésében. Böngészésközben a cseh apróhirdetős oldal dobta ki ezt a 63 éves plakátot: egy pillanatra a szívem is megállt, azonnal felismertem Kardaus keze nyomát.

Valami háromezer forintnyi koronát kért érte a morvaországi bácsi. Kiderült, a sosem használt, még nyomdai tekercsben levő 80x57 centis plakát egy Mototechna autós-motoros bolt raktárában várt rám kicsomagolatlanul évtizedekig, hogy aztán a nyugdíjba menő alkalmazottal hazaköltözzön a műhelybe. Ott sem érte utol a rajszög: eladás lett a sorsa a hibátlan és sérülésmentes képnek. Muszáj volt megvenni. Most itt van nappalimban a falon fekete keretben, gyönyörködöm benne minden egyes alkalommal, ha ránézek.

Ha tehetném, moziplakátjait és a többi iparművészeti munkáját is begyűjteném. Sőt, kéne egy Kardaus-féle T2-es villamos is az udvarra, legyen miben játszani a gyereknek.

A mester életművét ügyesen bemutatja az alábbi Flickr galéria: kattintsanak ide, és gyönyörködjenek.