Január első hetében a Lidliben akciós volt az akrilfesték. Mondtam is a feleségemnek, hogy csapjon le rá, hisz olcsó, 24 színű, csak jó lesz valamire, bár az általános iskola óta nem festettem ecsettel. Ha rajzoltam, ceruzával, vagy nagyobb felületekre festékszóróval, éjszaka – eljött az idő, gondoltam, hogy akkor most ezt is kipróbáljam.
Első nekifutásra csak a gyerekszobai konnektor köré pingáltunk egy szívecskét kakiló pacsirtát, de amikor összeraktam az ikeás ebédlőasztalt, a doboz aljában egy nagyméretű hullámpapír lapra bukkantam. Nem volt szívem odaadni a szomszédnak: gyújtós helyet beleláttam egy faliképet a lányom falára.
Egy darabig találgattam, hogy s mint legyen, de beugrott a kedves kis gyerekdal, amit énekelgetni szoktunk. Hát persze: jön a tigris! Sőt, jöjjön merevvázas bobberen. Igaz, hogy Piri még nem tudja kimondani, hogy karburátor, de a Yamahán már szeret ücsörögni.
Néhány hét festegetés után elkészültem. Van rajta motor, konténerszállító hajó, béka, egér, és ismét egy pottyantó pacsirta. Tudom, hogy nem vagyok egy Da Vinci, de a 16 hónapos gyerek talán még nem kritizálja meg az elnagyolt ecsetkezelésemet. Ha igen, majd festünk egy újat, közösen, maradt még a tubusokban.
