Nem tartozom a motort divatból használók közé. Nekem sose lesz Wesco-csizmám, dióhéj-bukóm, hínárom a kormányon. Én a motorozást a praktikusságért, a döntögetésért, a kabrió-plusz feelingért és a közvetlen gépi élményért szeretem, pont letojom, mit gondolnak rólam mások.
Nyárra van egy öreg IXS-bőrdzsekim (bár az sajnos egyre jobban megindul, naja, tíz éve nyúzom, és amikor vettem, már megvolt húszéves), télen a túrázásra használt cordura-ruhám fölsőjét használom, s ha nagyon hideg van, a farmerra ráhúzom a nadrágját is. Tudom, cordurában úgy néz ki az ember, mint valami színes krumpliszsák, amiből óriási csírák hajtanak ki, de szeretem, ahogy az ilyen cucc közömbösíti a hőmérsékletet. Télen meleg, nyáron kellemesen hűvös, meg elvan benne a sok protektor.
Néhány barátom viszont átnyergelt bőrruhára – negyven fölött ugyanis nem árt, ha az embert hastájon valami feszesebb cucc slankítja. És fáznak. Még nyáron is néha, amikor megázik a csapat, de egy-egy tavaszi, őszi túrán tényleg. Mert a bőrruha hideg, sokkal kevésbé áll tudományosan a Celsiusokhoz, mint a többrétegű, vízkirántó, szélálló cordura. Erre most jött egy ajánlat a Shoxtól: nem akarok-e kipróbálni egy oldszkúl bőrdzsekit. Igen, én, igen, most, mert hiszen motorozom télen. Ugyanis bélelt, téliesített. Értik? Télen. Bőrdzsekit. Elment az eszük.
De most valami karácsonyi akcióban van, berendeltek belőle, belefér, hogy egyet kivegyenek a készletből. Ha aranyrögök potyognak az égből, nem állok én félre… Tehát elmentem átvenni, kikötve, ha nem működik, azt is megírom.
Későn járok melózni, de későn is érek haza, este fél nyolc, nyolc felé hűvösek vannak mostanában, hordom a kiváló IXS termoalsómat, Honda Spacy-men Tucano Urbano feszül, kezemet kézvédő takarja, de mindezek mellé elkel már a téli béléses öreg cordura-Dainese dzsekim. Ezt kell leváltani most a marhabőrrel, különben nincs teszt.
Már a gondolattól is fájtak a csontjaim, ugyanis többnyire csukhatatlan őrbódékban, huzatos, fűthetetlen rádiós autókban, fagyos telephelyszobákban eltöltött, mínusz 29-be is belenyaló 1986/87-es tatai tél óta gyűlölök fázni. Igen, katona voltam akkor, igen, rekord hidegeket mértek. De a teszt, azt teszt.
Már a próbánál kiderült, hogy a számozás kisebb embereket takar, mint amire számítani szokás. XS-től 5XL-ig terjed a méret, szokásomhoz híven a sima XL-lel kezdtem. Amibe nem fért bele a karom. Túl vastag volt. Ettől kicsit jól éreztem magam, és próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy csak a termopulcsi az. A 187 centimhez és a 88 kilómhoz végül a 3XL-es lett jó, ennek is kicsit szűk az ujja az alkaromnál, s a bicepsz-patentek is a külső állásukban vannak, de így egész kényelmes, csak bebújáskor kell kissé erőlködni. Legalább nem laffog a szélben.
Aznap este nem volt túl hideg, nem is éreztem a jeges pengéket, hazamotoroztam, no problem, nem is vártam mást. Azért hét fokban nem kéne, hogy fázzak. Másnap reggelre viszont pocsék idő lett, a Mercim szélvédője jeges volt, ahogy az utcán parkolt. Elbizonytalanodtam: nem kéne talán mégis a cordurában menni? Pocsék lenne ágynak dőlni ilyenkor, karácsony előtt, a legnagyobb rohanásban. De tesztelni kell, tehát bőrben mentem.
Nagy körrel jutottam be dolgozni, többfelé dolgom volt, s figyelmes lettem egy érdekességre. Eddig mindig a motoros futároknak kijáró, nemlétező figyelemmel viseltettek irántam (tudják, amikor az agyonöltözött, hideget árasztó, kipufogószagú csávó beesik a boltba) az eladók, ami nem zavart túlságosan, szívesen lennék én motoros futár, becsülöm őket. De azért érzékeltem a dolgot.
Most viszont csupa kellem és bűbáj vett körül, hiába, egy oldszkúl bőrdzseki megteszi a hatását. Egy csapásra nem büdös krumpliszsákként, hanem megbecsült vevőként léphettem fel, már a biztonsági őr sem akarta kipakolni a hátizsákomat a pénztártól való távozás után a Praktikerben. Egyáltalán, hirtelen ember váltam. Mondtam már, hogy utálom, hogy mindenki a külsőségek alapján ítéli meg a másikat?
És a dzseki jól fungál. Kicsivel van csak hidegebb benne, mint a cordurában, viszont valamivel kevésbé járja át a szél, ezért alapvetően más hordani, de nem rossz. Tényleg használható nulla fok körül, csak a dereka túl rövid. Arra viszont van dupla rétegű aldis vesevédőm, semmi gond.
Következő nap orkánszerű szél tombolt, a szemeteseknek kitett kukát reggel az utca túloldaláról hoztam vissza a házhoz. Befelé menet egysávnyikat tolt rajtam a vihar, ha lett volna mellettem másik autó, alányom, biz’isten. Ilyen nagy szélben azért nem rossz ám a bőr. A derekamat éreztem (hiába, a divat nagy úr, mert a krumpliszsák-cordura bizony lejjebb ér), de a mindenféle rugalmas betét miatt, ahol volt rajtam kabát, oda alig jutott be hideg. Érdekes, a nyaknál sem nagyon, pedig ott nincs is a dzsekin átkötő, igaz, mellkasig érő fejmaszkot hordok a sisak alatt, az sokat számít.
Éjszakai buliban is voltam azóta, át a városon, huszonöt kilométernyit. Teljesen vállalható volt. Tény, hogy közepes szélig a cordura melegebb, és kellemesebb, hogy a dereka lejjebb ér. De nem sokkal, érzetre olyan ötfoknyi lehet a különbség. Erős szélben pedig – meglepően – még kisebb az eltérés, sőt, talán nincs is. Nem rossz ez a dzseki, igaz, a hátában csak habprotektor van, nem a kemény fajta, amiben hiszek. De vállban, könyökben ott a rendes védelem.
És még a gyilkosan un-cool, Lego-elemekből összeállított Honda Spacy robogómon is rendes motorosnak nézek ki benne. Nem mintha ez számítana, de van, akinek nagyon is fontos az ilyen. Ráadásul most nem negyvenezerbe kerül, csak egy harmincasba. Zsír.
A képre kattintva letöltheti a Shox karácsonyi katalógusát.
