Nem érdekel a klubélet, falkában motorozni sem szeretek. Nem vagyok tipikus BMW-tulajdonos, jobban kedvelem a rigásokat. Soha nem ragasztanék mindenféle hágókon kapható matricákat a csomagtartóra. Nem kell, hogy tudják, pontosan milyen tapasztalt motoros vagyok. Nem érdekel, milyen ellátásban részesülne a csempés márkaszervizben az öreg R1100GS-em. A gyári alkatrészeket sem ott, hanem egy lényegesen olcsóbb angol és egy magyar web shopban vásárolom, számlával, legálisan.

Amióta visszatértem Bori Attila ügyfélkörébe, még az is hidegen hagy, hogy az ember, aki a motoromat szereli, nem vett részt annak idején a gyári oktatáson. Attila már így is betéve tudja az ötszáz oldalas szerelési könyv tartalmát, amúgy a legócskább gépeket is nagy gonddal javítja, és nem kér érte egy vagyont. A járműves hobbinak kifejezetten rosszat tesz a köré vont hamis misztikum, ez ellen küzdök. Azt hiszem, Moldvai Tibor Miklós praktikus megközelítése, az útszéli javításokkal, a kabát alá gyűrt, hőszigetelő újságpapírral és mindenféle kedves közép-európai praktikával, jobban hatott rám a kezdetekkor, mint az a kordurától kengurubőrig, gyári olajszűrőtől versenyolajig tartó normakövető erőlködés, amit sokaknál tapasztalok, az úgynevezett vérbeli motorosok közül.

A saját szakmai címlistám mostanra vált teljessé. Reggel feltetettem a pár napja vásárolt kiváló gumiabroncsokat. A kettő együtt tízezer forintba került, a felszerelés pedig ötbe. Amikor 2007-ben megvettem a GS-t, egy szett, alaposan elöregedett Metzeler Tourance volt rajta. Azzal épphogy csak hazamotoroztam Münchenből, majd a következő tavasszal jött a csere. A típussal teljesen elégedett vagyok. Azoknak ajánlom, akiknek nincsenek komolyabb terepmotoros ambícióik, de az országúti túrázás mellett, néha felkaptatnának egy füves domboldalra a túraendurójukkal. Igazán laza talajon persze semmi oldaltartása nincs, a futófelület hamar megtelik sárral, aztán jön a kacsatánc és kell valaki, aki segít felállítani a gépet. Aszfalton, esőben, kanyarban viszont teljesen jó ez a gumifajta.

Kedvenc gumisom műhelye piszok messze van, de ragaszkodom hozzá. Háromnegyed óra alatt lehet elvergődni tőlünk Üllőre, ahol Forgó László praxisa üzemel. A VFR-es időkben, amikor alig volt pénzem motorozásra, de valahogy mégis nagyon sokat mentem, eléggé rászoktam a hetente megújuló használtgumi-készleteire. Soha semmi gondom nem volt ebből, pedig körbejártuk Olaszországot, és eleve felelőtlenül vezettem akkoriban.

Azóta nem csak a használtgumizást adta fel Lackó, de abbahagyta a motorozást is. Eladta a Kawasaki ZX-12R-t, így legalább életben maradt és tud nekem segíteni. Ő mesélte, hogy mostanában megint egyre többen keresik a használt gumit. Amikor hajnali nyolckor beállítottam hozzá a pár napja, frissen szerzett Tourance-ekkel, kicsit megemelkedett a pulzusom. Nem bíztam igazán abban, hogy egy garázsból, fillérekért is lehet olyan motorgumikat venni, amelyek nem csak fiatalok (DOT számuk alapján kevesebb, mint kétévesek), de nem is szögletesek, nem kagylósak, nem ívesek és még a kopásjelző is olyan mélyen húzódik a blokkok közt, hogy felületes szemlélő alig találja meg. Lehet bennük úgy 8 ezer további kilométer.

Laci szerel, én pedig bosszankodom. A most kidobott Metzelereket is nála vettem, újonnan. Akkor 42 ezerért adta őket. Hibátlanul szolgáltak, rengeteg autópályázás, kicsi és könnyű terepezés, illetve sok városi közlekedés van mögöttük. Elégedett voltam a típussal, mégis elveimbe ütköző volna közel 70 ezret fizetni egy újabb pár túraenduró-abroncsért. A motorgumi fontos beruházás, nem csak az előttünk álló erdélyi túrán, de minden helyzetben őrülten fontos, hogy rendben legyen a tapadás. Ezen múlhat az élet. Érdekes, hogy míg a VFR irányíthatósága drámaian romlott, amikor a hátsó, 170-es közúti gumi közepe bekopott, addig a GS egészen jól viselkedik elhasznált Metzelerekkel is.

Az első általában már régen pocsék, amikor a hátsó, egyébként 150-es hanyatlása miatt, egyre kelletlenebbül kezd mozogni a BMW, a kanyarokban. A végstádiumban, a könnyű terepes minta már búg is egy kicsit a bedöntéskor, majd hirtelen bukik át a középre kopott törésen. Ennek most vége. A kéz alatt vásárolt cseredarabok teljesen jók, Laci szerint lehet még úgy 8 ezer kilométer bennük.

Előre, a kép bal oldalán látható Tourance EXP került, mert csak ez volt készleten a vaterás eladónál. Az EXP újabb fejlesztés, mint a sima Tourance, mintázata jobban hasonlít az utcai abroncsokéhoz, és tapadósabb keverékről írnak a tesztek is. Cserébe biztosan villámgyorsan le is kopik majd, gondolom. Tudom, nem illik keverni a gumitípusokat, én most mégis megkockáztatom. Ha ez a garnitúra is lekopik, ismét megkeresem az eladót. Azt mondta, hoz még néhányat a használható használt gumiból, ha van rá igény.