Kunio elutazott. Pénteken délelőtt repülőgépre szállt, és a motort hátrahagyva hazament spórolni. Kell neki a pénz, hiszen jönne vissza. Vissza Magyarországra és vissza Afrikába. Az, hogy most nem sikerült neki, nem tántorítja el: munkába áll volt cégénél, és indul a gyűjtögetés.

Legutóbbi találkozásunkkor a Pilisben motoroztunk. Akkor találtuk ki, hogy a sok beszéd helyett meséljenek inkább a képek – gyűjtse össze kedvenc fotóit az útról és írjon hozzájuk egy-egy mondatot.

Ivan, a kamionsofőr. Nélküle esélyem sem lett volna Kavalovszk városába jutni. Mindent tudott: az útviszonyokat, a benzinkutakat, a szálláshelyeket és a veszélyzónákat is

Az első sorozat még az orosz utakon készült. Mellbe vágta a vadság, a körülmények, amelyeket a civilizált Japánban el sem tudott képzelni. Az utak és benzinkutak hiányát viszont enyhítette az emberek által sugárzott szeretet: „Az utazók mindenhol utazók, bármilyen nyelvet beszéljenek is.”

Az Amuri hiúzok, Kavalovszk motoros klubja. Megmutatták a várost, szívélyesen vendégül látták

Szása, aki saját Kawasakjából szívta le a benzint, mikor az enyém kifogyott – Oroszországban ritkák a benzinkutak

Mark és Hugo, ők Ausztráliából érkeztek Szibériába. Nagyon kedves srácok voltak, elég sokáig utaztunk együtt

„Nagyon kíváncsi voltam Magyarországra, de hideg zuhanyként ért a Suzuki eltulajdonítása. Azonban a szeretet és a segítség amit tőletek kaptam, felejthetetlen. Sosem gondoltam volna, hogy ezt a csodát átélhetem.” – tette hozzá megilletődve Kunio. „Az, hogy a kis endurót ellopták, talán az én hibám is van, lezárhattam volna jobban, vagy kereshettem volna biztonságosabb szállást. Egy nap alatt minden megváltozott, előbb nagyon rossz lett, majd nagyon jó. Szokatlan, ijesztő, de egyben felemelő érzés volt mások jóindulat-hullámán lebegni.”

Moldáviában elestem a folyóparton. Egy helyi robogós srác megmutatta, hol tudok sátorozni. Nem is volt rossz hely, örömmel maradtam a földön fekve

A Zengő Zoltán és a 6x6 Taxi jóvoltából kapott Honda Dominator gond nélkül levitte a tengerhez. Kunio szereti a halakat, szívesen főz és eszik is – neki való helyeken járt. „Olaszországban próbáltam ki először a Coach Surfinget, és működik, nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg.

 Erdélyben belefutottam egy kerékpárversenybe, itt láttam először huszárokat, itt láttam először magyarokat. Megismerkedtem Istvánnal a budapesti motorossal, ő segített nekem a rendőrségi ügyintézésben, amikor a Király utcában ellopták a motoromat

Egy motel Szeged mellett – ez az utolsó képem a Suzuki Djebel 250-ről. Még mindig hiányzik, kezes volt és praktikus

Barátom, István. Vele találkoztam volna azon a reggelen, mikor eltűnt a gép. Együtt mentünk a rendőrségre, hálás vagyok neki a segítségéért

Az emlékparkban – a gépem eltűnt, de Budapestet élveztem

Zoltán, Árpád ás Richárd – köszönöm a segítségüket

Második budapesti szállásomat Péternél kaptam, itt nagyobb biztonságban voltam

A magyar motorosok – életem egyik legszebb útját nekik köszönhetem

Persze délen is vannak magyarok, hisz Spanyolországban Tibornál lakhattam, akiről sajnos nincs képem, pedig nagyon hálás vagyok neki, hisz a vendéglátás mellett négy hónapig őrizte a motoromat, amíg Angliában voltam. Sajnos a Hondához nem volt Carnet de Passage, ezért vállaltam be a gyógyszerkísérletet, hogy ki tudjam fizetni.” – sajnos így sem sikerült.

Olaszország, az első Couch Surfing. Vendéglátóm, Maurizio is motoros. Zseniális halat főzött nekem, nem felejtem el az ízét

Barcelonában Péternél laktam, ő szintén magyar. Persze, hogy vele is jókat főztünk

Valenciában az újsütetű német barátaim a születésnapomat ünnepelték a hostel balkonján

Boldog születésnapot!

Destination AFRICA – a cél Afrika. Ezt a matricát Stefantól, vendéglátómtól kaptam. Sikerült, ha nem is nagyon mélyre, de bemotorozhattam Afrikába

Angliában a rejtőzködés mellett néha sétálgattam, ez segített

Nem csak a pénz miatt hagyta el a kontinenst, azért is ugrott át Angliába, mert a schengeni vízuma majdnem lejárt – így meghosszabbíthatta. „Kellett a pénz, bevállaltam a gyógyszerkísérletet is, és nem lett semmi bajom, öt újjal és két szemmel végeztem. Még egy sorsoláson is nyertem a kórházban, a fődíj lett az enyém, egy iPhone – ennek tényleg nagyon örültem."

Legalább ilyen dolgokban szerencséje volt, ha már az út nem úgy sült el, mint szerette volna. „Sajnos az, hogy nem tudtam a távolból elintézni a kért dokumentumot, padlóra tett, eluralkodott rajtam a depresszió. Sajnos erre már gyerekkoromtól hajlamos vagyok, most újult erővel tért vissza. Szinte elrejtőztem egy hotelszobában, de sikerült erőt venni magamon, és elindultam Marokkóba.”

Meknesben elmentem borbélyhoz. Az eredmény vicces lett, de nem csoda, hisz én japánul és angolul beszélek, a helyi mester meg arabul és franciául

Merzougában kiszáradt tavat találtam, először utam során. Gyorsultam is benne!

Az oázisban egy helyi rapper, Abdessamad javította meg a gumimat

Miután lefotóztam ezt a szakaszt Zagorában, kis keresés után az utat is megtaláltam, több centi talaj fedte

A spanyol motorosok Andaluziából érkeztek. Őket egy tövis állította meg egy kis időre 

Tata, de nem Magyarország: egy helyi barátomnál vendégeskedtem két napig, jót tett a motornak a karbantartás, amiben apja és testvére is segített

Tan Tannál nem mentem délebbre, ott már kérték volna a Carnet De Passage-t. Megfordultam és elindultam Budapestre 

Marokkó nem csak Afrika kapuja, hanem csodálatos célpont motorozáshoz. Minden van, erdő, mező, sivatag, hegy, tenger és kalandok is. Az emberek barátságosak, néhányan meg nagyon barátságosak. „A kis oázist sosem felejtem el. A vendéglátóim kedvessége és segítőkészsége hihetetlen volt – az út szélén találtak, meghívtak és alig engedtek el. A sivatagban motorozva értettem meg ezt az egészet körülöttem: az utazást, az életet és a váratlan helyzeteket. Elsőre nem látni, de mindennek rendje van.”

Maurizio ismét vendégül látta Kuniót. „Most még nagyobbat mulattunk, nem volt semmilyen lelki teher rajtam, jobban el tudtam lazulni. Az olasz fiú elkísért Görögországba, ahol együtt motoroztunk – neki Yamaha TDM-je van. Rengeteget kanyarogtunk és több műemléket is meglátogattunk.”

Meteora mellett kempingeztünk, muszáj volt megállni. A kipufogó hője már addig is sok gondot okozott, de Görögországban felgyulladt az oldaltáska és megégtek a pólóim. A végén egy konyhai edényalátétet rögzítettünk a dob fölé

Albániában a táska csatja adta föl – ideiglenesen sikerült rögzítenem, de végül kitartott Budapestig

Az albániai Beratban összefutottam egy német túrázóval, ő szintén Dominatorral volt. Hatalmas üzemanyagtartályt szerelt a gépére, így jobban megfelelt a hosszú utakhoz

Albán kemping: egy holland motorossal szereljük az elszakadt kuplungzsinóromat

Nem hittem volna, hogy ennyire szép helyet találok. A montenegrói Kotori-öböl gyönyőrű, a tenger itt a legszebb

A bosnyák városok szépek, sok a fa és a park, de nem árt vigyázni, akadnak még aknamezők

A Balkán rossz híre egy picit megijesztette a japánt, de kellemesen csalódott: „Azt hittem rosszabb lesz, de nagyon kellemes hely, nagyon jó ott utazgatni Több külföldi motorossal is találkoztam.” 

A volt jugoszláv tagállamok után megjött: „Mikor visszatértem Magyarországra, rájöttem, hogy itt már több barátom van, mint odahaza. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg, rengeteg érdekes helyet mutattak nekem, mindenki valami mást, alig győztem fényképezni.” 

A motoromra a tűzoltók vigyáztak. Ezúttal teljes biztonságban volt, köszönöm a segítséget

Hungaroring, gyors autók és helyes lányok

Mira jóvoltából végre kipróbáltam az igazi lovaglást

A Zengő Motorsportnál Richárddal és Zoltánnal – visszaadtam a motort

Viszlát Dommie! 

Kunio egy jó tanácsot tett hozzá. „Hát igen, vége. Köszönök mindent barátaim, nagyon szeretlek benneteket. Ismét nekivágok majd az útnak, szóval még találkozunk. A motorotokat viszont zárjátok le rendesen!”

Így lesz Kunio. Várunk vissza.