A Goccia késő ősszel érkezett a TB-hez, a fehér nagykerekű volt a visszfuvar, amikor a Hackert leadtuk. Eleinte nagyon jó idő volt, remekül lehetett vele robogózgatni, igaz a szerény tempó miatt a menetszél hűtő hatása amúgy sem túl nagy rajta.

Igazából nem is volt megbeszélve, mikor visszük vissza, mert amúgy is vége volt a szezonnak, nem adták már ki senkinek. Vagy két hete volt nálunk, amikor felmentünk a parkolóház tetejére néhány hiányzó fotót elkészíteni róla. Aztán egyszer csak nem indult be újra. Se kép, se hang. Akkor vigyük le...

A fenének volt kedve négy emeltet rollerozni a csúszós felhajtón. Baowah tudta a megoldást: lift! Pont befért.

Akkor most mi legyen? Könyv elő, hol van valami biztosíték benne. Végül a lábdeszka burkolata alatt került elő a kis nyílás, alatta az akkuval. Hirtelen ott termett Csikós, és valahogy azt vettük észre, hogy ő szerel. A kínaiak egyébként bekészítettek egy pótbiztosítékot is, úgyhogy pikk-pakk kész volt.

Újra indult a kis Goccia, pár nap múlva gondoltam, visszaviszem Szentendrére, ahol átülök egy TX50-es gépre. A kétütemű, ötven köbcentis supermoto annyira perverz ötlet, hogy kihagyhatatlannak tűnt. De sajnos a TX nem indult be, meg, ha jól emlékszem, volt valami baja a kuplungkarnak is. Csak nem szabadultam meg a Gocciától, visszarobogtam vele Óbudára.

Teltek a napok, rengeteg volt a meló. Közben beköszöntött a hideg is. Már nem jártam a Gocciával, állt a parkolóházban. Már hetek óta. Eldöntöttük, visszavisszük ketten, Baowah beöltözik meleg cuccba, én meg visszahozom autóval. Ehhez két embernek kellett ráérnie, ami persze sosem jött össze, mentek az elnézéskérő telefonok. Aztán egyszer sikerült!

Árpád már beöltözött, indítottunk volna, de az akkuból eltűnt delej, alig bírta megforgatni. A fenébe! Ma sem visszük vissza. Újabb telefon Szentendrére. Izé, most mégsem megyünk, hanem majd amikor lesz a Totalcarnál egy furgon. Úgy két hét múlva. Aszonták, nem baj, csak a december végi leltárig vigyük vissza.

Amikor aztán megjött a Ford Transit Connect, közelgett a leltár, szóval bezsuppoltuk a raktérbe, kispanifereztük. Közben kérdezem Ziriget, hogy tulajdonképpen a múltkor miért nem rúgtuk be?

Tényleg – mondta -, de most már mindegy.

Ekkorra már annyi áram sem volt benne, hogy a kilométerszámláló LCD-jét elvigye. Szentendrén kipakoltuk, megköszöntük, elnézést kértünk a pár hónapos késésért, betoltuk a szalonba és elsunnyogtunk.

Igazából most jött el az ideje, hogy lehozzuk a tesztet, az uborkaszezon kellős közepén. Tehát szombaton Keeway Goccia, az elátkozott 270 ezer forintos robogó, amely befér a liftbe.