Emlékeznek még, amikor roncsgyűjtő kollégám megvádolt, hogy puha a pöcsöm, mert nem vettem újabb krepedlit Imolában? Ő ilyen, neki a szép motoros csempéim nem számítanak, kénytelen voltam írásban és képekkel megvédeni magamat.

A blogbejegyzés után egy kedves olvasónk levelet küldött – cége éppen hasonló technikával kísérletezik, bármilyen zománcozott agyagfelületre képesek egyedi mintákat felvinni. Tizenkét órán át magas hőmérsékleten égetik a felületet, amely a végén kopás, karc és UV-fény tűrő lesz.

Munkájuk eredménye megérkezett a szerkesztőségbe: három gyönyörű csempe, amelyen egy Gilera reklámgrafika, egy eredeti monacói versenyplakát és a Sebesség oltárának grafikája látható.

Az autós, 15x20-as csempe megrogyasztotta Csikós térdeit, ettől még ő is ellágyult: nem emlegette fel a máskor hangoztatott rozsdás vasakat, azonnal garázsába képzelte. A Gilerás agyaglap is kelendő lesz, habár jövendőbeli gazdája még nem is tud róla. Megérdemli, veterán tesztjárműveink (Triton, Vespa VNB, Volvo P1800) állandó kölcsönzője; éppen egy Gilera Rossa Super Sport 150-et restaurál – természetesen azt is szeretnénk majd kipróbálni, muszáj előre megkenni.

A 10x10-es fekete csempe természetesen nálam marad, úgyis egy kísértetház felújításán dolgozom; lesz helye a koponyás dizájnnak valahol a falon. Kedves András, köszönjük szépen, rég örültünk ennyire ajándéknak.

Akik ott voltak a szeptemberi Balassagyarmati utcai veterán motorversenyen, máig lelkesen rajonganak a feltámasztott kezdeményezésért. Mi sajnos lemaradtunk róla, cserébe archív képekkel próbáltuk pótolni az élményt: a Nógrád Megyei Levéltár gyűjteménye lett a segítségünk.

A MAMI-tól kaptuk meg a Nógrádi Motoros Krónika címét – a Tóth Tamás által szerkesztett blog tényszerűen, gyönyörű képanyagokkal dolgozza fel a megyei versenyeket és motoros élethelyzeteket.

A hetvenes évek utcai csatái mai szemmel nézve felfoghatatlanok; aki egy cseppet is rászokott a kipufogófüst szimatolására, biztos, hogy élvezettel lapozza majd őket végig. Igazi kedvenceink azonban a Pannóniás reklámprospektusok lettek – az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek tipográfiája bámulatos.

Azt, hogy a német és angol nyelvű reklámkiadványok kire és miként hatottak, rejtély: a magyar motorok külföldi eladásai elenyészőek voltak, inkább csak Kelet-Európában arattak sikert a Pannóniák.

Fehér motorhoz nem mutat rosszul az IXS Tortuga felső

A nyolcvanas évek tehetnek róla: valami idióta divatba hozta a neonszíneket, ahonnan már csak kis lépés volt a bugyuta minták használata. A krosszpályákon bolondnak öltözött motorosok ugrattak, szerintem Steve McQueen hentergett volna a röhögéstől, ha látja a sok bazári majmot.

A Crater nadrág csíkjai messziről az Adidas mackóalsókéra emlékeztetnek

A kilencvenes évekre visszavettek a sok ciklámenből meg libazöldből, de a hülye minták megmaradtak, sőt föl is erősödtek – a Zs-kategóriás metálzenekarok vizuális kliséi lassan beszivárogtak a terepes divatba.

Oké, persze nem a bőrdzsekire meg a rojtos gatyóra gondolok, abban a chopperes kollégák parádéznak előszeretettel; a mintákat vették át a ruhatervezők. Hirtelen mindenhol halálfejek, szörnyek meg mindenféle félvilági szerzetek lettek – talán a természetvédelmi területeket jogosan óvó erdészeket kéne megfélemlíteni?

Tíz koponya van rajta: a kalózos az egyik legnagyobb

Az IXS felsőm is e dizájn jegyében született, bevallom, annyira nem örülök neki. A Tortuga fantázianevű cross pulcsin tíz koponya van: öt elöl, öt hátul – magam is meglepődtem, mikor két mondat leírása között az előbb megszámoltam.

Minél feketébbet szerettem volna, ami részben sikerült is: a fehér minták a mellén és a hátán vannak, csupán egy kevés aranyszín festék oldja a monokróm színvilágot. A Tortuga név a karib-tengerre utal, tudják: kalózok, kincsek, ezazamaz. A Velvetes kolléganők rendszeresen kikacagtak, mikor ebben estem be az irodába, igaz, mindig alatta volt a komplett páncéling; ami alapból transzformeresen esetlenné teszi az embert.

A karok alja és a hón könnyen átszellőzik a lyukacskák miatt

Bevallom, a mintákat én már megszoktam: máig nem találtam egyszínű feketét, sötétszürkét, okkersárgát vagy pirosat. Korábban ugyan Csehországban láttam nagyon retró Jawa meg ČZ versenyinget, de akkor valamiért nem csaptam le rá – máig bánom, azóta sem találok olyat.

A koponyákon túllépve kifejezetten szeretem: a poliészter könnyen szellőzik, az kar alatti részek lyuggatott anyagúak. Nem szívja be az izzadságot és pikk-pakk mosható, ha összedzsuvázom: napon percek alatt megszárad. Az első komolyabb terepes eséskor azt hittem, biztosan szétreped – azóta már többször is hemperegtem benne: erős, könnyű és tartós. Nekem bevált.

A fehér betétek könnyen koszolódnak, de a műszálas ruha könnyen tisztítható

Crater fantázianevű, szintén IXS gatyót használok mellé: ez kifejezetten krossznadrág, éppen ezért könnyű, szellős, mindemellett kellően erős is. Szára pont annyira bő, hogy aláférjen a térd- és sípcsontprotektor, de hiba nélkül betűrhető a Hebo csizmámba.

Mivel a fehér kis betét a comboknál kevéssé zavaró, nyáron nem csak terepen, hanem városban is gyakran használtam: anyaga erős poliamid, biztos, hogy jobban tűrné az aszfaltos csúszást, mint a farmer. Az 1000D Airguard rendszer a felületen át biztosít kiváló ventilációt, nem kell attól tartani, hogy befülled az ágyék vagy patakokban izzad a comb – aki nem ódzkodik magára csatolni egy térdvédőt, bátran használja a táblán innen is: lassú araszoláskor szeretni fogja.

A lábszárnál méhsejtmintás a poliamid textília

A fenéknél erősített, a csípőt vékony szivacspárna védi, hátulról talán pelenkásan hat, de kit érdekel? Nem látom a saját seggemet. A vádli belső részénél kopásálló betétet találunk, nem kell félni attól, hogy a folyamatos súrlódás közben motorunk kilyukasztja a nadrágot. A belső bélés hálós, a külsővel együtt kellően bő, sehol sem tapad feleslegesen. A slicchez erős műanyag cipzárt és fogazott, többállású zárat rögzítettek: gyorsan kioldható, mégis erős megoldás.

Mivel nem endurós ruha, ezért zsebek nincsenek rajta: pénztárcát és kulcsokat muszáj táskába vagy kabátba rakni. Persze tudom, krosszozás közben ezekre van legkevésbé szükség, de legalább egy pántnak örültem volna, ahová a karabinert akaszthatom.

A zár gyorsan ki- és bekapcsolható: nem oldódik ki, nem kell aggódni, hogy lecsúszik a nadrág

Szélvédelem szempontjából utcára csak melegben jó, de ugyebár terepes viháncoláskor nem szokott fázni az ember: a folyamatos mozgás odébb tolja a hőküszöböt – legutóbb nyolc fokban, a dombok között csalinkázva sem éreztem szükségét a termóalsónak. Csak megállás után, de akkor nagyon.

Esővédelme gyakorlatilag nincs, cserébe hamar megszárad: könnyű, erős és sokat tűrő ruhadarab. A varrása rendkívül komoly, a kisebb bukások és csúszások ellenére sehol sem találtam rajta kopást.

A vádli belső részénél kopásálló betét található: nem lyukasztja át a súrlódó váz sem

A pulóver kiskerára 16400, a nadrágé pedig 53000 forint – annak ellenére, hogy a svájci IXS inkább az utcai motorosoknak termel, nincs okom panaszra: minőségi és tartós ruhaneműk. Azon, hogy a halálfejes krikszkrakszok miatt kigömbölyödött, kalózkodó bohócnak nézek ki, már túltettem magam – amíg nincs meg a vágyott ČZ 380 Falta replika, addig elleszek ebben az ingben; a gatya utána is maradhat.

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, technikai vívmányaink nagy része hadi fejlesztésként, háborús ösztönzésként keletkezett. Állami pénzekből minden kutatás olajozottabban megy, nem csoda, hogy máig profitálunk nem egy náci vagy bolsevik találmányból.

Gondoltuk volna, hogy a motoros akrobaták, a streetfighterek és a stuntriderek ősei is Hitler bakái voltak? Meglepő, de mégis így van: a német hadsereg katonái mai szemmel is tökéletes bemutatókat tartottak. Ugyan wheelie és stoppie még nem volt, de helyette sok más izgalmas trükkel próbálkoztak.

A kisfilm a Neumann János Digitális Könyvtár és a Magyar Nemzeti Filmarchívum jóvoltából került a nyilvánosság elé: oldalukon rengeteg pár perces filmecske tekinthető meg. A felgyülemlett filmszalagok digitalizálása jelenleg is folyik, folyamatosan újabb anyagokat várják a történelem iránt érdeklődőket.

Látják? Valamikor egészen izgalmas dolgok történtek a magyar futballpályákon – a műsor nem az volt, hogy a lelátón sportszeretet címszóval egymásnak esnek az emberszabásúak. A robbanást nem a nézők okozták, tűz csak a kipufogók végén bújt ki néha, a hangorkánt az alacsony fordulatú, óriási egyhengeresek dübörgése jelentette.

A Neumann János Digitális Könyvtár és a Magyar Nemzeti Filmarchívum jóvoltából egyre több régi híradó kerül fel az internetre. A harmincas-negyvenes évek feldolgozása már megtörtént, rengeteg pár perces filmecske tekinthető meg – ezek közül több tucat foglalkozik a motorkerékpárokkal.

Aktuális kedvencünk az FTC pályán rendezett 1932-es földpályás verseny. Jó érzés látni, hogy nem huligánok tombolnak a pálya szélén a sport mondvacsinált szeretete miatt, hanem békés emberek és a motorok rajongói – nem lehetne visszahozni a letűnt időket?