Pontonban turkálni? Piha. Steyr-Puch-alkatrészeket homokfúvatni, alapozni, festegetni? Mit képzelsz... Szent Szobrot polírozni végtelen türelemmel? Dehogyis, ugyan már. Mert még a legnyitottabb házasságokban is eljön a pillanat, amikor a faszi egy kicsit nem az újabb numerákkal és a szeretők szinkronizálásával tölti az idejét, hanem szusszan egyet, hazamegy, visz egy csokor virágot a feleségének és megsimogatja hivatalos gyermekeinek feje búbját. Néha törődni kell a hátországgal is.

Nem vagyok csapodár típus, szeretőm nincs, 21 éve ugyanazzal a csajjal vagyok, aki egy ideje mintha már a gyerekeim anyja is lenne. Szerető helyett autókat és motorokat váltok, próbálok ki, hágok meg és küzdök velük idegkimerülésig, a mi nyitott házasságunk Katival úgy néz ki, hogy amíg a vasak lecsapolják az energiáimat, egészen biztosan hűséges leszek.

2013 tavasza - itt már elkezdtem gondolkozni rajta, hogy Spacyt hamarosan szét kell szednem. A hamarosanból később lett

Azonban gépjármű-hárememben is van kettő, akik nem a promiszkuitást, hanem a stabilitást jelentik. Egyik az utcán álló, napi nyúzást elszenvedő, gyerekeket minden reggel az iskolába, alkatrészeket ide-oda, családot vidékre hurcoló igásló, a Foltos, azaz az 1973-as állólámpás Merci. Ő autónak van, Suzuki Swift helyett. A másik a Honda Spacym, aki az igazi, cselédsorban tartott rabszolganőm, ő főzi az ebédet, cseréli az ágyneműt, takarítja a vécét.

Bizony, a Spacy az a jármű, amelyet úgy vettem 2011 őszén, hogy ennyi pénzért talán majd két hónapig kihúzza, aztán meglátom, mi lesz vele. Aztán - bár a teljes hajtásblokkja már a megvásárlás pillanatában is lötyögött, az eleje sem volt túl masszív, az első fékje mindig is ropogott és alig fogott, az akkuja öreg volt, kicsit nehezen indult hidegen, dobált a kuplungja és már akkor majdnem 60 ezer kilométer volt benne - kicsit tovább húzta, mint a legmerészebb gondolataimban húznia kellett volna.

Tavalyelőtt ősszel, Tatára menet már nagyon zavart, mennyire bizonytalan

Kérem, forduljanak el egy kicsit, míg szabálysértően lehajtok az úttestre! Vigyorognak a rendőrök, akárcsak én.

Kapcsolódó cikkünk kommentposztja.

Talán két éve vettem a motorkiállításon, amit már akkor is Budapest Motor Fesztiválnak hívtak, de az istennek nem tudom így nevezni. A lényeg, hogy nagyon jó akcióban kínálták, szóval azonnal vettem egyet, mert már az összes sisakom úgy nézett ki, mintha egy sziláscet gyomrából kerültek volna elő. Azt hiszem 45 ezer forintot fizettem érte, és újítottam is mellé öt ezerért egy irídiumos plexit. Utóbbira külön büszke voltam, mert ezért még a leggagyibb sisaknál is elkérnék a dupláját.

Még eredeti állapotában: fehér szín, csak közelről látható ronda mintákkal. Elég jól kiadta a kabáttal

Nem csak az ár volt a vásárláshoz a trigger, hanem a súly is: mindössze 1100 grammot nyom, és bár nem tettem mérlegre, de bárki megfogja, kiszakad belőle egy bazdmeg, hogy milyen könnyű. Motoroztam benne sokat, és szép lassan le is laktam. Egy-egy leejtés, kavics, napi használat, ez-az, ahogyan ez megy. A belseje viszont elég jól bírja, még egyszer nem volt kimosva, és egyelőre nem gusztustalan. Az eredeti fehér szín sorsát végül egy tankolás pecsételte meg: halottak napjai turnéra indulva lecsúszott a kormányról, és egy elég nagy területen lepattant a festés. Ezt vártam is, mert a csajom hasonló sisakja ezt egy hét után előadta, ideges is volt. Az övét Mike Tomi  airbrush-legenda mentette meg, én is szinte azonnal hívtam, hogy ki kéne találnunk valami jó mintát.

Végül egy délelőtt gondolkodás alatt meglett, hogy a horgászat iránti rajongásom miatt legyenek rajta halak, természetes környezetükben. Akkor legyen csuka, ponty, csapósügér és egy márna, de máig vérzik a szívem, hogy más érdekes fajok helyhiány miatt lemaradtak, pedig egy harcsa, egy menyhal, egy kecsege és egy paduc is nagyon jó lenne, és akkor az olyan egzotikumokról nem is beszéltem, mint a leánykoncér vagy a compó. Azt is tudom, hogy a márna ritkán fordul elő a sügérrel azonos helyen, de egy Ed Hardy pólónál sem zavarnak senkit a pinup gésák és a rockabilly jakuzák. Ráadásul még a bejegyzés megírása előtt megfogadtam, hogy nem megyek el halas irányba, hiszen sokkal fontosabb, hogy Tomitól megtudtam, miért dobják le a Marushinok a fényezést: gyártási hiba, vagy túl korán, vagy túl későn viszik fel rájuk a lakkot, vagy esetleg a por és zsírmentesítés maradt el – a lényeg, hogy ha kettőből kettő előadta ezt, az nem véletlen.

A szerkesztőségben egyébként többen kapásból elítélik az airbrush-t, de szerintem csak azért, mert általában ízléstelenségre használják, és nem a technikával van bajuk, hanem a megrendelt munkákkal – hülyeség is lenne például azért elítélni a latin betűket, mert a Fejős Éva regények azokkal íródnak.

Általában mindenki azt kérdezgeti, hogy mennyire zajos. Csendesnek éppen nem mondanám, de simán viselhető, eddig egyszer sem hülyültem meg benne, pedig a plexik turbulencia-zajától elég hamar megfájdul a fejem. Nyitott szellőzőkkel néha van valami fütyülés, de az sem zavar – az endurós sisak után megváltás, ha hosszú útra megyek, akkor meg úgyis füldugót használok. Most úgy vagyok vele, hogy élettartam szempontjából nagyjából félidőnél jár, lassan kell hozzá két újabb plexi: a sötétnek letört a bepattanó kis füle, a tiszta pedig egyre karcosabb.

 
Vannak olyan problémák, amikkel az ember egyszerűen nem szembesül, mert nem úgy adja ki az élete. Például mert nem vesz öreg motort. A legtöbben eleve félnek az öreg technikától. De persze relatív, hogy kinek mi az öreg, mert nálam a 2000-es évjárat már zsír új és 1990 magasságában már minden modern. A hetvenes évekbeli dolgok azonban már okozhatnak meglepetéseket. 

Ebbe a videóba is a szokásos módon botlottam: tök véletlenül. És milyen jó, hogy elindítottam. Pedig csak annyi a címe, hogy  Motorozás London központjában: megállítottak a rendőrök! A franc tudja mire számítottam. De az biztos, hogy amit itt látunk, oktatni kellene. Elsősorban a rendőrségen. Már a legelső órákon. És az összes rendőri döntéshozónak levetíteni, hogy megértsék, mi kell ahhoz, hogy a fakabátokra partnerként tekintsenek az emberek.

Jó teszt is lehetne a vetítés. Ez elején annyit kell közölni, hogy ilyen a tökéletes rendőri munka. Csak a 12:18-tól kezdődő részt kell elindítani, megfeliratozni a videót, és a végén a stop gomb megnyomásával egy időben csak annyit kell mondani: ENNYIKE! Nem kell magyarázni. Aki nem érti meg, hogy a rendőrnek az a feladata, hogy szolgáljon és védjen, nem pedig büntessen és fölényeskedjen, az nem biztos, hogy jó pályát választott.

Aki esetleg nem értené az angol szöveget, röviden ez történt: emberünk, véletlenül a kanyarodó sáv zöldjére indult el egyenesen, pedig neki piros volt. A zsaruk utána eredtek, szóban, udvariasan megkérték, álljon félre. Majd úgy kezdték, hogy az a helyzet, hogy két lámpával korábban benézte a dolgokat, a zöld nem őrá vonatkozott, és a piroson hajtott át. Érdemes nézni a rendőrök arckifejezését, amikor mondják, hogy ez itt másokkal is gyakran megesik, és hogy ez motorral mennyire veszélyes, ők is igencsak aggódtak. Mert a keresztforgalom simán eltarolhatta volna. Emberünk szabadkozik, hogy most motorozik először a belvárosban, és tényleg nem akart áthajtani a piroson. Amire a rendőrök csak nyugtatgatják, teljesen megértik a helyzetet, éppen ezért nem is büntetik meg. És elmagyarázzák, mire figyeljen a hasonló kereszteződésekben. Majd mindkét rendőr kezet fogva búcsúzik, egyikük még a motort is megdicséri.

Az egyenesen haladóknak még piros. A tükörben látni, egy másik motoros, az előtte elinduló példáján felbuzdulva szintén veszélybe sodorta magát

Meggyőződésem, hogy egész nyugodtan megbüntethették volna a motorost. Aki még csak fel sem háborodhatott volna rajta, hiszen jogos lett volna. De semmivel nem lettünk volna előrébb. Nem lehet az a cél, hogy büntetéseket szabjanak ki mindenért. A cél csak az lehet, hogy a közlekedés biztonságosabb legyen. Koránt sem biztos, hogy így, a helyzet elmagyarázásával és a figyelemfelhívással több idő ment el, mint ha adatokat rögzítenek, csekket írnak. Viszont valakinek nagyon hasznos információkat adtak át, ezzel talán megelőzve egy súlyos balesetet.

Lenne kedves félreállni?

Persze az is lehet, hogy a londoni rendőrökre nem nehezedik olyan soha el nem ismert nyomás, hogy minden hónapban legyen bizonyos számú dokumentált intézkedés, büntetés. Mert ugye a statisztikában csak ezt lehet prezentálni, az ilyen intézkedésekre nincs rubrika, olyan, mint ha semmit nem is csinált volna aznap. Pedig esküszöm, többet ér, mint ha egész nap traffizna. De nálunk jönnek az új kamerák, amik majd automatikusan küldik a harminc ezres csekket egy ilyen szabálytalanságra. Nincs mérlegelés, nincs bocsánat. A rendőrökből büntető droidokat csinálunk, a polgárokat meg mind megkapják a magukét. Szép, új világ.