Talán két éve vettem a motorkiállításon, amit már akkor is Budapest Motor Fesztiválnak hívtak, de az istennek nem tudom így nevezni. A lényeg, hogy nagyon jó akcióban kínálták, szóval azonnal vettem egyet, mert már az összes sisakom úgy nézett ki, mintha egy sziláscet gyomrából kerültek volna elő. Azt hiszem 45 ezer forintot fizettem érte, és újítottam is mellé öt ezerért egy irídiumos plexit. Utóbbira külön büszke voltam, mert ezért még a leggagyibb sisaknál is elkérnék a dupláját.
Még eredeti állapotában: fehér szín, csak közelről látható ronda mintákkal. Elég jól kiadta a kabáttal
Nem csak az ár volt a vásárláshoz a trigger, hanem a súly is: mindössze 1100 grammot nyom, és bár nem tettem mérlegre, de bárki megfogja, kiszakad belőle egy bazdmeg, hogy milyen könnyű. Motoroztam benne sokat, és szép lassan le is laktam. Egy-egy leejtés, kavics, napi használat, ez-az, ahogyan ez megy. A belseje viszont elég jól bírja, még egyszer nem volt kimosva, és egyelőre nem gusztustalan. Az eredeti fehér szín sorsát végül egy tankolás pecsételte meg: halottak napjai turnéra indulva lecsúszott a kormányról, és egy elég nagy területen lepattant a festés. Ezt vártam is, mert a csajom hasonló sisakja ezt egy hét után előadta, ideges is volt. Az övét Mike Tomi airbrush-legenda mentette meg, én is szinte azonnal hívtam, hogy ki kéne találnunk valami jó mintát.
Végül egy délelőtt gondolkodás alatt meglett, hogy a horgászat iránti rajongásom miatt legyenek rajta halak, természetes környezetükben. Akkor legyen csuka, ponty, csapósügér és egy márna, de máig vérzik a szívem, hogy más érdekes fajok helyhiány miatt lemaradtak, pedig egy harcsa, egy menyhal, egy kecsege és egy paduc is nagyon jó lenne, és akkor az olyan egzotikumokról nem is beszéltem, mint a leánykoncér vagy a compó. Azt is tudom, hogy a márna ritkán fordul elő a sügérrel azonos helyen, de egy Ed Hardy pólónál sem zavarnak senkit a pinup gésák és a rockabilly jakuzák. Ráadásul még a bejegyzés megírása előtt megfogadtam, hogy nem megyek el halas irányba, hiszen sokkal fontosabb, hogy Tomitól megtudtam, miért dobják le a Marushinok a fényezést: gyártási hiba, vagy túl korán, vagy túl későn viszik fel rájuk a lakkot, vagy esetleg a por és zsírmentesítés maradt el – a lényeg, hogy ha kettőből kettő előadta ezt, az nem véletlen.
A szerkesztőségben egyébként többen kapásból elítélik az airbrush-t, de szerintem csak azért, mert általában ízléstelenségre használják, és nem a technikával van bajuk, hanem a megrendelt munkákkal – hülyeség is lenne például azért elítélni a latin betűket, mert a Fejős Éva regények azokkal íródnak.
Általában mindenki azt kérdezgeti, hogy mennyire zajos. Csendesnek éppen nem mondanám, de simán viselhető, eddig egyszer sem hülyültem meg benne, pedig a plexik turbulencia-zajától elég hamar megfájdul a fejem. Nyitott szellőzőkkel néha van valami fütyülés, de az sem zavar – az endurós sisak után megváltás, ha hosszú útra megyek, akkor meg úgyis füldugót használok. Most úgy vagyok vele, hogy élettartam szempontjából nagyjából félidőnél jár, lassan kell hozzá két újabb plexi: a sötétnek letört a bepattanó kis füle, a tiszta pedig egyre karcosabb.