Sokaknak már az amazonos airbrush, a kormány végi bőrhínár és a sárhányósas is motorépítés, de egyre többen vannak, akik nem az alkatrészek ráaggatásában, hanem éppen a fölös cuccok eltávolításában lelik örömüket.

Ugyan BMW-s közegben a giccsesítés nem divat, de bajor motorok rajongói is szeretnek egy másik véglet pozőrségében tetszelegni. Kivételek hála az égnek akadnak, de mindannyian ismerünk olyanokat, akik megveszik a gépet, a felszerelést meg a műholdas navigációt, de a túrának az autópályás horvát tengerpartot tartják.

Az árkon-bokron átgázolás imidzse nehezen fér össze a custom-betyársággal. Ennek ellenére a francia Blitz Motorcycle összehozta a kettőt, sőt, saját stílust teremtve hihetetlen népszerűségre tettek szert a vastagodó szubkultúrában.

Az, hogy a garmischi BMW Motorrad Days-en beléjük botlottam, nem csak nekem volt meglepő. A kiállított motorjaikat szüntelen körbeállták. Volt, aki imádta, de nem egy embert hallottam felháborodni – csak semleges nem maradt senki.

Nehéz is érzelem nélkül szemlélődni. A korábban általunk is bemutatott R60/2 még egészen emészthető, de a félkész, Yamaha XT tankkal szerelt R65 már könnyen leveri a biztosítékot. Nem csoda: a vágott segédváz és a punkos attitűd nem jellemzőek egy bokszerre.

„Szeretnénk valami újat teremteni. Az tévhit, hogy a BMW unalmas, hisz rengeteg formai tartalék van bennük – mi ezt szeretnénk előhozni.” – mondta Hugo, a borzashajú motorépítő. „Persze nem csak bajor motorokkal foglalkozunk, japán gépeket is átdolgoztunk, sőt, magamnak most egy öreg Sportstert készítek.”

Az ács-oldaltáskákkal és rugós üléssel bolondított R80/7 is az övé. „Nem riadtunk vissza a típusidegen alkatrészektől sem. Az ülés Royal Enfield, a kipufogók is angolok – csak a végeredmény számít."

A blitzes fiúk, Fred és Hugo közreműködésével forgatott Riding September videó hamar bejárta az internetet. A rendkívül hangulatos anyag sokat megmutat abból a könnyedségből, ami jellemző műhelyükre.

„Stílusunk egyértelműen old-school, de ebben a BMW-s közösségben ez abszolút újnak hat. Csak egy-két kulcsfontosságú, de megszokott stílusjegyet kell felcserélni, máris adott valami friss, valami blitzesen egyedi.” – tette hozzá Hugo.

A régi, talán rendőrségi burkolattal ellátott, de finoman leültetett R50-esük állandó csodálat tárgya volt – a mai idomokhoz szokva nagyon is mellbevágó az egyszerű cseppforma. Az Edwin ruházati cég kisfilmjében több Blitz motor mellett ez is feltűnik – meglepő jelenség, az biztos.

Hugo és Fred sikere egyértelműen jelzi, hogy az épített motorok közönsége és a hagyománytisztelő BMW-s közeg is kész befogadni valami újat. Hogy ez az új valami régi elnyűhetetlen bokszer? Hugónak igaza van: „Sosem baj, ha egy custom működik.” 

Moncsicsis tanga és apokalipszis utáni Magyarország: akinek tetszett a képregény előző része, az biztos, hogy már várta a történet folytatását. Szűcs „Hamlet” Gyula megírta a sztorit, Budai Dénes pedig nem késlekedett, megrajzolta az újabb sokkoló kockákat.

Természetesen most is készen álltam, hogy a folytatást kitegyem ide, a Sebesség oltárára, de Gyula kis híján megölt – levelét látva majdnem megállt a szívem. A képregény mellé még három képet is odabökött, hátha értékelem majd a rajzoló, Dénes saját motorjait – értékelem-e? Naná, a lélegzetem is elakadt.

A mad max Z Kawasaki, a Jawa salakmotor már önmagában is gyilkos, de a srác tényleg érzi azt, amiről rajzol: az 1927-es, belga 350 köbcentis FN M67 motorja köré épített gépben minden benne van, ami az apokalipszis utáni újrafelhasznált világ kiböffenthet magából. A torzóként fellelt egykori belga túramotor szinte felismerhetetlen, cserébe több mint megdöbbentő – alig várjuk, hogy kész legyen és kipróbálhassuk.

Dénes a képregényről is elmondott pár dolgot: „Valamikor 2010-elején egy Hamlet nevű srác írt egy üzenetet az art.rpg.hu-ra kitett rajzomhoz: Mad Max képregényt! Most! Szállítom a sztorit hozzá.

Akkor éppen mindketten kiestünk a Galaktika steampunk képregénypályázatából (ami végül a földbe állt, de ez most mindegy), úgyhogy bevállaltam az atomháború utáni Magyarországon játszódó képregény megrajzolását.

A posztapokaliptikus téma mindig is bejött. Gyerekként erőteljesen hatottak rám a Turbó rágó képei, később a Kaland-Játék-Kockázat sorozat Az országút harcosa című kötete, a Mad Max 2 és persze egy seregnyi hasonló film, amit a videóval rendelkező haveroknál néztünk meg, szigorúan hangalámondásos változatban.

Amikor lehetőségem adódott, hogy ezt mind leképezzem posztkádári szocreálba, a papír mindent elbír alapon, bátran tuningolni kezdtem a KGST-gépeket. Képregényünkben eddig a motorok kicsit háttérbe szorultak, de ahogy az utolsó előtti oldalon is látszik, lesznek még itt változások.

Műhelytitokként talán még annyit elárulhatok, hogy a harmadik rész egy rendőrségi Lada VFTS és egy Lancia Stratos küzdelmét hozza a kiszáradt Balatonban, sok más csemege mellett.”

A Café Postnuclear a Random magazinban jelent meg. A hegyes mellekért és töltött fegyverekért tessék kattintani, megéri. 

Annak idején, amikor az egész motorozás témát kezdtem, mentoraim alaposan felkészítettek rá, hogy itt azért az alkatrészek nem olcsók. Persze más tudni, és más szembesülni vele.

Aztán meglett a Xelvis, és Attila, a szerelő mondta is, hogy a hátsó féktárcsa hamarosan megérik a cserére. A fékbetét már elég kopott, a tárcsa meg tele van barázdákkal. Ráadásul vékony is. Na, akkor mi is legyen?

Az ausztrál freestlye krosszos, Blake Williams az égbe szállt egy rendőrmotorral: a római Olimpiai Stadionban nagyot ugrott a széria Moto Guzzival. Ilyen, ha repül a sas: ötvenezer néző őrjöngött, amikor a 26 éves motoros felhajtott a rámpára.

„A gép elég nehéz, nem szaltóhoz való. Egészen kezelhető, de a széria futómű nem jó komoly mutatványokhoz. Annak ellenére, hogy szerettem vele bohóckodni, maradok a saját gépemnél.” – mondta nevetve a motoros. 

Vodka meg a csajok, más nem számít – ez az orosz Leningrad ska-punk zenekar hitvallása. A kellemesen mocskosszájú banda a műfaj egyik ikonja: aki már látta színpadon a 14 embert, biztos nem felejti el.

Tegnap reggel még semmit nem tudtam a Sergej Snurov által, 1997-ben alapított zenekarról. Olvasónk, Bigben küldte el a youtube-os linket, amire fényes nappal, emelt térddel azonnal táncolni kezdtem. Néhány órával később már komplett diszkográfia volt a gépen – a jamaikai eredetű ütemek csodásan keverednek a mámoros orosz riffekkel.

A Мотоцикл (Motorkerékpár) dalhoz Roman Safarov rajzolt videoklippet. Az egyszerű képi világ mintha Painttel készült volna, ennek ellenére meggyőző a látvány. A Gollamra hasonlító meztelen torzszülött 350-es Jawával indul ámokfutásra, ezzel kivívja a Lada Samarás ficsúr haragját. Hajsza, guminő és elmebeteg kalandok: ezt a klippet érdemes megnézni. A bólogatás kötelező, a táncolás javaslott.