Még holtában is aranyos. Mi lesz, ha feltámad?
Rájöttem, hiába fogadok meg bármit a Vespámmal kapcsolatban, csak magamat teszem nevetségessé. Két hónapja egy métert sem mentem a tavaly ősszel, hirtelen felindulásból vásárolt PK50-nel, a kollégáim röhögnek és mindenhol alkatrészek hevernek az irodában.
Lehangoló így látni
Nem vigyáztam eléggé. Csak hajtottam a kisöreget, gondoltam, mindegy neki, hiszen már a vásárláskor látszott, hogy hamarosan gondoskodásra lesz szüksége. A robogó nélkül eltelt időben beleragadtam az autóba, rengeteg pénzt költöttem benzinre, és rettentően unatkoztam. Tél volt, a tömegközlekedéstől viszolygok, a biciklizés pedig szintén nem tűnt logikusnak.
Csak néhány önfeledt vespás hét jutott tehát azután, hogy Motordokinál felszereltük a kéz alatt vásárolt Polini banánkipufogót, fúvókáztunk egy kicsit, illetve gondosan összeraktuk a szívórendszert a komolytalan légszűrőháztól a motorblokkig. Ezután feladtam az első elvemet, és elkezdtem havas esőben is használni a Vespát.
tovább »
tcomment feed
Nincs megjeleníthető elem