Különös hírek keringenek a Ducati csodálatos csúcsmodellje, a Panigale körül. A világ talán legszebb mai motorkerékpárját még csak most vezetik be a japán piacra, ezért eddig nem volt ismert, hogy a helyi hatósági elvárásokat csak egy kiadós erőszaktételt követően teljesíti a különleges sportmotor.

A japán verzióról készült képeken jól látható, hogy az európai szemnek gyönyörű, a motorblokk alatt végződő, rozsdamentes kipufogó rendszer végére egyszerűen felhegesztettek egy karbon végdobot. A dübörgő V2-es csak így felel meg az európai és amerikai zajkibocsátási normáknál is szigorúbb helyi előírásoknak. Ettől kezd szétesni az egyébként harmonikus forma.

A Panigale kuplungfedelét is vastagabbra cserélték, változtattak a motorvezérlésen is, így állítólag tényleg sokkal csendesebb lett a Ducati, fájdalom ugyanakkor, hogy jelentősen veszített csúcsteljesítményéből is, az eredeti 195 lóerőből csupán 135 maradt. 

Valami nincs rendben ezzel a motorral, állítják az amerikai hatóságok is, ezért eddig öt esetben kellett visszahívási akciót elrendelni a Panigaléval kapcsolatban. Egyebek mellett nem használtak elegendő mennyiségű csavarrögzítőt, ezért a rezonanciától kilazulhat a kormánylengés-csillapító felfogatása, gondok lehetnek a hátsó lengőkar csapágyazásával és a rugóstag felfogatásával. Ez utóbbi akár személyi sérüléssel járó balesethez vezethet, állítják az Egyesül Államok közlekedési hatóságának szakemberei. 

Az az érzésem, hogy sokak szemét bántja, hogy a közelmúltban az Audi kezébe került Ducati nagyon erős modellpalettát állított össze az elmúlt években. Okosan őrzik hagyományaikat, a típusok fiatalosak és dögösek, nem csak drágák. 

Először csak azt láttam, hogy a rajtszáma 1/2. De jó poén, kuncogtam, aztán a Left Side Story című videót végignézve megértettem, miért is. Alan Kempster pillanatok alatt óriási hőssé nőtt szememben – a férfinak amputálták jobb kezét és lábát, mikor egy részeg autós elcsapta őt motorozás közben.

Nem adta föl: szereli és keményen meghajtja gépét, nem riad vissza a versenypályától. Nehéz ehhez az akarathoz és életigenléshez bármit is hozzátenni. Nézzük meg újra és újra, merítsünk bátran erőt az ő nagy csodájából, hogy legyőzhessük a saját kis piszlicsáré gondjainkat.

Szabó Zsolti nem egyszerű szerkezet. Egyrészt erősember, vágod, kőgolyókat emelget, vaskoffert cipel, rönköt nyom, 400 kilós lengősúllyal rohangál, ilyesmi. Másrészt erőemelő, ami egy másik műfaj, ott rendes súlyzókkal fekvenyomni, guggolni és felhúzni kell. Hogy ez utóbbit miért hívják amerikaiul deadliftnek, azt akkor érted meg, ha laza 200 kilóval kipróbálod.

Nem szép, de különleges. Ha az ízlés előtt nem is, de le a kalappal az elszántság és a műszaki rátermettség előtt.

Bobberré alakított P-10-es.

Zsolti visszaalakítaná, szerintem kár lenne.

Még volt egy, amit elfelejtettem lefényképezni, igaz nem voltak bent a kerekei és fent áltt egy munkapadon. Éppen most jöttek meg a krómozott alkatrészek. Zsolti Kecskeméten krómoztat, ami nem rossz ahhoz képest, hogy Debrecen környékén vagyunk.

Az itt látható darabok nem profi restautároré, csak egy motorokat és nehéz vasakat egyaránt szerető emberé. Nagyjából mind rendszámosak, ami a mai világban nagy szó. Remélem legközelebb kis is tudom próbálni némelyiket.

Kacsa, liba, négy gyerek, smafu. Na de egy borjút szállítani a motoron? Vietnamban mindent lehet, de ez akkor is beteg, nagyon beteg...

Filléres ára és egyszerű, de megbízható konstrukciója miatt a Jawa elég népszerű volt Amerikában a hatvanas években. Mint most a lidlis cuccokra, úgy tekintettek rá – olcsó, de működik, nagy neve nincs, de jó lesz – jó is lett.

A salakos és terepes sportsikerek segítették az értékesítést, így elég sok utcai gépet vittek ki a csehek – a 250-es modell volt igazán népszerű. Ez a flat track gép is akkor épült; feltehetőleg sérült, vagy alkatrészként fetrengő elemekből építették össze. Az egyhengeres kétütemű azonban nem széria: 250 typ. 557-ből, vagyis a gyári krosszmotorból származik – méretesebb felömlők, magasabb kompresszió és jobb anyagminőség jellemzi.

A váz viszont utcai, a 350-es Californiáét fogták meg (mielőtt zavar támad, ez nem az, amit idehaza tévesen kaliforniainak hívnak, hanem a 362-es modellkódú gép). A lengővilla, a hátsó agy és a fék a 362-esről származik, míg a könnyűfém hátsó felni szintén cseh, bár CZ gyártmányú.

A villakifliket az olasz Arces készítette, a villákat a spanyol Betor. Az első D.I.D. kerék amerikai, akárcsak a Sears gumik. A kezelőszerveket a német Magura állította elő. A képeken a gép fellelt állapota látható – információink szerint egy versenyző hagyatékából került elő. Mit is mondhatnánk – így csodálatos, ahogy van.