Igen, ne hazudjunk magunknak sem: a nőkkel szemben léteznek előítéletek. Szinte minden férfi elfogadja, hogy nem vezetnek olyan jól, mint ők, sőt, ha szőkék, akkor egyebekre is képesek. Leah Petersen mindenre rácáfol, sőt, annyi nehezítést is vállal, hogy motorral mutatja meg, mennyire magabiztos és akrobatikus haladásra képes.

Ja, az, hogy eszméletlen jól néz ki, csak bónusz.

Leah Stunts GoPro Hero 3 Black from Chris Collins on Vimeo.

Nem tudom, van-e keményebb ennél. Minden utcai motorverseny nagyon meredek, de a vaslemezek közé szorított makaói nagydíj ijesztőbbnek tűnik bármelyiknél – idén is megkövetelte a maga véráldozatát az aszfalt. Üljenek most motorra az osztrák Horst Saigerrel, és nyomjanak le együtt tíz szörnyűséges merész kört – ő sikeresen fejezte be a versenyt.

Nahát: ki ne ücsörögne szívesen egy ilyen székben? Minden motoros garázsának meghitt pontja lehetne a kék csoda: igaz, a kipufogógázról és a reccsenő kétütemű hangról a benne pihenőnek kell gondoskodnia.

Lorenzo Buratti neve nem ismeretlen olvasóinknak, hisz néhány hete már bemutattuk SWM hobbimotorját. Ugyan a bútorra kevesebb energiát pazarolt, de a végeredményen ez nem változtat: jó a forma, jó a szín. Kéne.

A népművészet lassan kipusztul, de vannak még nyomai: a modern török valóság lassan ugyanolyan sematikus, mint a világ, de mi megtaláltuk a múlt nyomait. Naná, hogy egy 250-es Jawán.

Múlt héten a Peugeot 301 sajtóútja miatt Antalya környékén bolyongtam, csodálatos útvonal mentén fedeztem föl a hegyeket. A tavakkal és gránátalma ligetekkel díszített környék igazi motoros paradicsom: most már nagyon szeretnék két keréken is visszatérni.

Isztambulnál belépni, átvágni a völgyeken, menni egészen a kurd határig – ez a vágyam, és talán meg is teszem. Azok alapján amit most láttam, megismerve azokat a vidékeket, ahol egy szál turista sincs, tudom, hogy gyönyörű túra lenne.

Az emberek kedvesek, a macskak törleszkedők, a kutyák simogatást várnak. Nincs tülekedés, csak a traktorokra kell figyelni: azok bizony csalinkálnak, mint az ökörhugyozás. Annyi baj legyen, úgysem kell sietni. Ha nyitott szemmel járunk, olyan kedves rohadó tárgyakra bukkanhatunk, mint a népművészeti csomagtartóval csicsásított Jawa, vagy a kínai egyhengeressel szédített ETZ.

Az új gépek is mókásak – a BMW R1200C 250-es kópiája nagyon kemény, mifelénk ezt már nem merték forgalmazni. Az utakat zömmel kisköbcentis török és kínai gépek uralják, de bőven látni japán nyolcad- és negyedlitereseket is.

A Kanuni által kinn gyártott MZ-k szinte teljesen eltűntek, a törökök is szeretik a négyüteműeket. Sisakot senki sem hord, csak az enduró Hondákkal és BMW-kkel csapató rendőrök közlekednek bilivel, igaz, senki sem utánozza őket.

Paulovits Imre jókor volt jó helyen, sőt, a diktafonját is bekapcsolta. Amikor Lorenzo először lett világbajnok, spontán elénekelték csapatfőnökével, Wilco Zeelenberggel a We are the Championst. Néhány hete, amikor ismét világbajnok lett, a nótakör nem maradhatott el.

Az ausztrál újságírók a helyszínen egyetértettek a magyar kollégánkkal – nem kéne lemezszerződést kínálni nekik, a motorozás jobban megy a fiúknak.