A kocsma előtt megtalált a szerelem

Három éves lehettem, még az óvoda kisszékeit koptattam és paradicsomos káposztát tömtem a fejembe. A lelkem mélyén már akkor is motorbuzi voltam.

Tolna mellett volt egy krosszpálya, helyi erők által létrehozva. Az egyik versenyző faterja a TSZ-ben volt sofőr, remek pörköltet főzött, így megfelelő befolyással bírt. Az öreg egyszer elrendezte, hogy a hétvégén kivonultak a dimbes-dombos erdő széli területre a munkagépek, aztán tíz láda Szalon sör fejében összelapátolták ezt a faluszéli szentélyt. Marha jó volt, igazi romantikus, motoros, ugratós, mandíneres pályácska, amelyen a helyi kemping biciklis srácok is nagyokat vívtak, ha éppen szabad volt.

tovább »

Összetört a BMW-d? Nem baj!

Mire jó egy frontálisan megtört BMW? Hát erre: a bolgár Galaxy Custom lekapta a R1200R elejének a maradékát, megkurtították a segédvázat, flexeltek, hegesztettek, hogy megszülethessen ez.

A modern német bokszerek nem sok esélyt hagynak azoknak, akik szeretnék egyedivé tenni őket – a túrakatalógusból való módszeres rendelgetés meg ugye nem ér. Oké, tudjuk, hogy nem mindenkinek van otthon komplett műhelye, meg karikára zúzott BMW-je, de ha már véletlenül így alakul, jusson eszünkbe, hogy van lehetőség.  

Harcias kararácsony BMW-vel

A BMW érti a módját: az idei karácsonyi kisfilmjük is benzinszagú, gumifüstös sebességmámor. Csatahangulat, egymással gladiátorként összecsapó férfiak. A két csúcsmodell harcol egymással: az autó az új M6, a motor pedig az S1000RR HP4, a legsportosabb német utcai gép.

Nézzék meg, aztán dőljenek hátra és gondoljanak valami békésre – lehet, hogy jobb lenne egy csendesebb karácsony és nyugodtabb új esztendő, nem?

Bezzeg az oroszok tudnak mulatni

Bezzeg régen, bezzeg az oroszok, bezzeg a kétüteműek – ah, folytathatnánk a felsorolást karácsonyig, de minek: akinek nem volt Jawája, az nem értheti, legfeljebb sejtheti micsoda buli lehetett ez.

A beágyazott videóban az 1976-os, szovjet márkatalálkozóról készült dokumentumfilmet láthatjuk. A Moszkvában és környékén tartott mulatságon felsorakoztatták utcai és versenymotorjaikat, de feltűnik a gyártásba sosem került, salakos egyhengeressel hajtott 500-as homokfutó autócska is.

A rendezvényre az egész országból érkeztek motorosok; érdemes megnézni, hogy szórakoztató verseny gyanánt milyen kemény kihívásokkal szembesültek. Szlalom, patak, sár, emelkedők – voltak akik elestek, de vannak ott csini orosz macák, akik végigcsinálták a nehéz pályát.

A videót olvasónktól kaptuk a Totalbike Facebook oldalán, köszönjük!

Apokalipszis az olajfinomítóban

Zorkij 4C, az orosz Leica-licenc a notesz fölött

Miután apai nagyszüleim meghaltak, a ház évekig üresen állt. A hűs konyhában leültünk néha apámmal, a szomszédban volt a barackosunk, jó volt a nyári hőség elől bemenekülni néha, enni valamit, kortyolni a kútból húzott vízből. Néztük a korhadó fűzfáit táncoltató beketfai faluvéget, én nyeltem az ételt, apám mesélt, milyen volt régen, a háború alatt és után.

A vastag falak mögött mindig jó volt a levegő, a szekrények, a padlás és a pajta izgalmas kincseket rejtegetett. Motoralkatrészek, könyvek, limlomok – így került kezembe ez a notesz. Igazából két fémlemez meg egy rugó: a gerincet kicsit megnyitva füzetkét lehet befogni, majd ha megtelt, cserélni.

Nagyon tetszett. Tudják, van az a tipikus rezes szag, ennek is, imádom. Valami ötvözet, jól bírta az évtizedeket. Belelapozva keresztapám kedvenc nótáit találtam, meg egy-két kilométeres bejegyzést, amely a Jawa Pérák 250-re vonatkozott. A gép előbb Zoli bácsi volt, aztán apámé, aztán visszakerült Zoli bácsihoz. Keresztapám, a nyugdíjas autószerelő és legendás bütykölő éppen tavaly támasztotta fel a több mint hatvanéves motort.

Apollo benzin, a pozsonyi finomító reklámtárgya

A notesz már szintén hosszú ideje fetrenghetett, így a megmentés mellett döntöttem. Sokáig ez volt a címes füzetkém – talán még önök is emlékeznek az időszakra, amikor nem az emberek emailjét, hanem az utcanevet és az irányítószámot jegyeztük föl.

A fedlap felirata Apollo Benzin; apám még emlékezett, ez volt a monarchia egyik legmodernebb, pozsonyi olajfinomítója. Hosszú évekig hordtam magammal a relikviát, de eszembe sem jutott utána olvasni a cégtörténetének.

Gyomrában címek, régi szerelmek

Mostanában nem levelezek. Igaz, hiányzik az édes várakozás, amit a boríték feltépése okozott, a lányok kézzel írt gyöngy betűi, az izgalom, a kamaszkori szerelmek. Ezekhez képest az elektronikus posta személytelen, steril, elvesztette minden ünnepélyességét – lassan már kézzel is elfelejtünk írni.

Pár éve már a fiókban lapult a notesz, odahaza, anyáméknál, a régi szobám íróasztalában. Valamit turkáltam, boldogan vettem kezembe, lapozgattam, próbáltam felidézni a benne talált nevekhez tartozó emberek arcát. Néhány régi cimborám eltűnt, van, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda, van, aki híres és ünnepelt lett – jó volt emlékezni a bandázásokra, lányokra, a fiatalos csókok utáni címcserékre.

Most viszont nem lustálkodtam el, megnéztem, mi is volt az Apollo Benzin – érdekes történet, kár, hogy tipikusan kelet-európai. Mivel Pozsony ideális helyen, Budapest és Bécs között fekszik, ideális volt egy finomító felépítéséhez. Vasúton, országúton és a Dunán is jól megközelíthető, nem véletlen hogy 1895. április 9-én a Budapesti Hazai Bank közgyűlésen megalapították az APOLLO ásványolaj finomítót működtető részvénytársaságot. Az alaptőke 1 millió forint, vagyis 2 millió korona volt: 10 ezer részvényt bocsátottak ki, darabját 200 korona értékben.

A finomítót az akkori Malomligeti út (a mai Mlynské Nivy) végére tervezték, az üzembe helyezés 1896. április elején megtörtént. Az első baleset nyolc napon belül héten bekövetkezett: április 8-án tűz ütött ki, a kár 30000 korona volt.

Az első év (1896/97) eredményei a következőképpen alakultak:

Feldogozott kőolaj: 23 560 tonna (kaukázusi a halicsi)

Termékek

Vegyipari benzin: 543 tonna
Motorbenzin: 2 559 tonna
Petróleum világításra: 11 697 tonna
Csapágyolaj: 7 260 tonna
Kenőolaj, egyéb olajok: 1 032 tonna
Aszfalt: 4 191 tonna

A második világháború előtt és alatt nőtt az igény a kőolajszármazékokra: 1943-ra elérték a 160 500 tonnás feldolgozási mennyiséget. A nyersanyag Romániából, Ausztriából, Magyarországról és Szlovákiából származott.

Az Apollo a német hadsereg számára is jelentős mennyiséget szállított, így, mint stratégiailag fontos célpontnak, várható volt a megtámadása. Az öregek által csak pozsonyi apokalipszisnek hívott esemény 1944. június 16-án történt: a finomítót az USA 15. légihadosztálya két hullámban lebombázta.

Összesen 280 tonnát dobtak le: a 158 bombázót 33 vadászgép kísérte. 133 ember vesztette életét, ebből 78-an a finomító alkalmazottai voltak. Rekordidő alatt, két hónap munkával sikerült úgy-ahogy rendbe hozniuk, szeptemberben már termeltek, egészen októberig, amikor az egyesült hatalmak, majd 1945-ben a szovjetek újra lebombázták.

A háború után a szovjet hadsereg fennhatósága alá került az Apollo, megindult a helyreállítás: 1946 novemberére már több üzemrész működőképessé vált. Az államosítás után a céget átnevezték, Szlovák Ásványolaj Finomító Állami Vállalat lett a neve. Ennek jogutódja, a Slovnaft ma a MOL csoport tulajdona. Ilyen noteszem nincs, úgyhogy ez egy másik történet.

Az adatok forrása: olajmuzeum.hu

Friss topikok

belsoseg feed

Nincs megjeleníthető elem

jajjdecsunya feed

Nincs megjeleníthető elem

racingdream feed

Nincs megjeleníthető elem

rallyedream feed

Nincs megjeleníthető elem

reklamarchivum feed

Nincs megjeleníthető elem

robogo feed

Nincs megjeleníthető elem

tcomment feed

Nincs megjeleníthető elem

süti beállítások módosítása