Szerintem mindannyian roppantul irigyeljük azokat a kattantakat, akik megtehetik, hogy körbemotorozzák a világot. (Persze nem mindig tehetik meg, egyszerűen csak meghoznak olyan durva áldozatokat, amiket mi, halandók nem hozunk meg.)

Kevin és Karen olyan országban élnek, ahol megtehetik, hogy félretesznek egy ilyen őrültségre. (És ahol mellesleg jó sok magyar dolgozik, hogy félretegyen valami hétköznapibb dologra.) Spóroltak egy pár hónapot az útra, pontosabban 10 évet, az eszköznek használt 79-es Guzzi Spadát pedig öt évig reszelték. Tuningtükör, kisindex, mobiltelefontartó, ledes menetfény meg ilyesmi lehet hogy került rá, de nem valószínű. Ennél látszólag komolyabb módosításokat végeztek: elég csak egy pillantást vetni az első futóműre, meg a tetőre. A szépség és a villantás nem volt szempont. 

Minden kereszteződésben rendőrök álltak, senki sehová. Sokan ilyenkor habzó szájjal szidnak minden fakabátot. De ezeket a zsarukkal szerintem mindenki kezet rázna, mert nem politikusok konvoja miatt tartották fel a forgalmat, és cikáztak a motoros rendőrök át a fél városon. Egy életveszélyes állapotban lévő csecsemőt szállító mentőautót kísértek a kórházba.

Gran Canarián is vannak gondok, a gyermekkórház helikopter-leszállója pénzügyi okokból nem üzemel, így a szívproblémákkal küzdő csecsemőt szállító helikopter egy másik helyen tudott csak landolni. Innen kellett mentőautóval átszállítani a beteget.

Hogy a japánok, nagyjából bármit képesek úgy csinálni, ahogy európainak eszébe nem jutna, azt tudjuk. Hogy a rendőrautóikra tetőből kipattanó villogót tesznek, mert a kojak villogó menő, de automatizálva még menőbb, azt már megírtuk. Hogy a japán rendőrmotorosok úgy uralják a gépeiket, hogy arra bárki elismerően csettint, arról is volt szó. Az viszont meglepett, mikor kiderült, náluk még vannak oldalkocsis rendőrmotorok.

Gagarint is oldalkocsisok kísérték, mikor Budapestre látogatott

Nem is akármilyen rendőrmotorok: oldalkocsis Honda Goldwingek. Régen, negyven, de inkább ötven-hatvan éve a magas rangú vezetőket szállító konvojokat szokás volt oldalkocsis rendőrmotorokkal kísérini, de ahogy a hétköznapokból, úgy a rendőrségek garázsaiból is kikoptak ezek a drága szerkezetek. Mert az oldalkocsis motor, mint műfaj elég drága, meg aztán aki már próbálta, tudja, hogy érdekes élmény a fogatot irányítani, de majdnem annyi helyet foglal, mint egy autó, annyit is fogyaszt, nem túl mozgékony, de az esőtől, sártól, hidegtől, ütközéstől semmi nem véd. Magyarul a motorkerékpár és az autó összes hátrányát ötvözi.

Két dolog tűnik biztosnak: az egyik, hogy a bundesliga-frizurás csóka egy pöcs. Először az utcán akar elesni és egy autóval kilapíttatni magát, aztán sikerül eldobni a gépet, úgy, ahogy kevesen tudják. A másik, hogy a Harley elég jó erőben van, úgy húzza a sok méteres gumicsíkot, mint ha kötelező lenne. Csak azt nem értem, mi az a sárga csík a padlón, mikor nekicsúszik a motor a felújítás alatt álló oldtimernek. Csak nem valami trükk van a dologban?

Kati Aprilia SportCity 200-asa igazán csinos és megkímélt, egyben ő garázsunk egyetlen harminc évnél fiatalabb géperejű járműve. Az új tulajdonos, aki a feleségem, épp csak annyit ment vele, ami ahhoz kellett, hogy a közben bekövetkező apró baleset miatt muszáj legyen megvennünk. Én kicsit többet hajtottam, mert először is hazamotoroztam vele a Wekerléről, aztán még elvittem vizsgára is meg vissza.

Itt még nem tudtuk, hogy megvesszük