Amikor fiatal voltam, csak ábrándoztam arról, hogy egyszer majd lesz (japán) motorom. A motorversenyek világa a mai napig távol áll tőlem, de Harmati Árpád már akkor, a kilencvenes évek elején is legenda volt számunkra, wannabe-motoros MZ-ördögök számára, akik a motorkatalógussal keltünk fel és azzal feküdtünk le.
Harmati Árpád legendás bukásai
(Hej, nekem még egy GS 500-as is elég lenne, mondogattam akkor, és az akkor menő GS 500-as csíkozást fényeztettem a 251-es ETZ-mre.)
Az évek aztán elröppentek, Árpi visszavonult és nem meglepő módon - OW 01-es superbike zsoké révén - Yamaha szalont nyitott. Ennek már 15 éve és a fene gondolta volna, hogy a jubileumi megnyitón én is ott leszek, a Superbike-legenda meghívására. Jó érzések ezek.
Megnyitó úgy lett a jubileumból, hogy a Harmati Yamaha szalon átköltözött Budaörsről Törökbálintra, gyakorlatilag a Red Baron előtti körforgalom mellé. Így egész komoly motoros központ kezd kialakulni az M1-es törökbálinti lehajtójánál. Az új helyszín kisebb, de ez előnyére szolgál, mert az előző eladótere annyira nagy volt, hogy nem lehetett belátni, így néha anélkül kóvályogtak a vevők, hogy egyáltalán észrevehette volna őket valaki. Most sokkal átláthatóbb az egész.
Át is láttam, így rögtön kiszúrtam a Honda Zoomert, amely egyébként kalandos úton került ide és remélem lesz alkalmam erről beszámolni, miután kipróbáltam. Az egyik kedvenc robogóm ugyanis, ami nagy szó, mert a robogók messze állnak ettől a titulustól nálam.
Aztán ott volt az MT-09 és az MT-07 mellett az MT 125 is, a vicces kis blokkjával. A szerkesztőségi teszt-rulettkerék nem dobta elém ezeket még; az MT 125-öt először nagyon nem néztem 125-ösnek, gyakorlatilag felnevettem, amikor megláttam a blokkját. Igazi kis illúzióbajnok, és 15 lóerő ide vagy oda, a WR sorozatból kiindulva nem lehet rossz. A 09 elég meggyőző élőben is, a 07-est viszont el is vittem egy körre.
Ez ugyanis nagyon olcsó - kvázi válságmotor -, ezért voltam rá kíváncsi. 1,8-ért ne várjunk minőséget, mégis azt kapunk. A hétszázas sorkettesnek karaktere is van és bizony baromi jól megy, ha reálisan nézzük.
Emellett supermotót idéző könnyedséggel szórakoztat: rövid, karcsú kis streetfighter ez, csak hangot kell neki csinálni, hogy kellemes kéthengeres basszusát ne rejtse már véka alá szerencsétlen.
Törökbálint polgármesterével is beszélgettem, akinek nem tetszett, szerinte kicsinek néz ki mindenki alatt, de elmagyaráztam neki, mi ez a motor és mire való. Például nekem sem való, de ettől még igen jó motor. Ő inkább az XV 950-et preferálja, amire igyekeztem is rábeszélni, mert nálam feltétlenül nyerő. Mindenre jó motor vérpezsdítő formákkal: jól megy gyorsan, jól megy lassan, jó a városba és jó túrázni is, sőt még rossz úton sem fog kétségbe esni.
Ott volt egy érdekes matt metálpiros fényezésű Tricity, de ha a kerek számának növelésénél tartunk, egy Yamaha terep-haszonautócska is sok-sok pénzért: ugye te is feldobnád a láncfűrészt a platóra?
Árpi meglehetősen elérzékenyült, amikor ipari alpinista kaszkadőr technikával köszönetet mondott egy létráról régi barátainak, akik mind segítettek a költözésnél. Ajándékkal köszöntötte az akkori legelső vásárlóját, aki szintén jelen volt a rendezvényen. (Ha jól emlékszem, akkor még valahol az Europark környékén volt a szalon, de lehet tévedek.)
A legelső eladott motor egyébként egy Yamaha R1-es volt.