Az ember csak bemegy az Aldiba, hogy megvegye a hétvégi sört, ropit, tojást, aztán egyszer csak hopp, szembejön egy bicikli. Gyanús ez, gyanús, hiszen a hasonló üzletekben csak veszélyes romokba lehet belefutni, amelyek maximum az utca túloldaláról, éjszaka, sűrű ködben látszanak bringának. Kivételek persze akadnak, és ez a trekking bringa is határozott felüdülés. A legszembetűnőbb az aluváz, amelyet nem elég, hogy szépen hegesztettek, de valóban könnyű. Sokaknak tűnhet fingreszelésnek a bringa súlyán rugózni, de aki már életében tekert már húsz kilóméternél többet, az tudja, hogy azért őszintébb az a mosoly, ha nem kraznyi acélt veszünk a lábunk közé. 18 és fél kiló persze nem kevés, jó eséllyel a nagy, jól pakolható csomagtartó miatt ennyi, de sokkal drasztikusabb lenne, ha a vázat is acélból gyártanák.

A másik meglepő tényező az ár, ugyanis a CYCO-névre matricázott gépet tíz forint híján 80 ezerért mérik. Elsőre megdöbbentően kevésnek tűnt, a neten körbenézve azonban látszik, hogy ez nagyjából 10-15 ezerrel kevesebb, mint egy szaküzletben, viszont más a helyzet, a sportáruházakat is megnézzük: a Decathlonban például nagyon hasonlóan felszerelt túra bringa kapható, forintra ugyanennyiért.

A hegesztések igényesek, szépen állították be a gépet, és még az 1,1/8 col átmérőjű nyakcső is belefért. Ez a vásárlónak azért jó, mert ha esetleg tönkremegy a kormánycsapágy, akkor – lévén ez a legelterjedtebb szabvány – könnyen cserélhető, és akár a villát is komolyabbra válthatja. Utóbbi a szokásos SR Suntour, nagyjából 4-5 centi rugóúttal. Csillapítása nincs, de nem is kopog a rugóút végein, és saját tapasztalatból tudom, hogy átlagos használat mellett úgy egy évig nem is kopik el reménytelenül. Ebben az árkategóriában az olajlehúzó használata sem jellemző, de csodát így se várjunk.

Tévedés lenne azt gondolni, hogy egy ilyen bringát mérnökök terveznek meg, sokkal inkább a marketinges válogatja össze az alkatrészeket a polcról, miközben szem előtt tartja a célcsoport lehetőségeit. Ilyenkor igyekeznek a látványos alkatrészeket – váz, villa, felni – jobb minőségűre venni, de például a kerékagyakon spórolnak, hiszen a laikus hajlamos elsiklani ezek felett. Utóbbi itt kellemes meglepetés, ugyanis előre a Shimano hatvoltos agydinamóját szerelték be, erre kötötték a komplett első-hátsó ledes világítást, így például sosem kell szentségelni a lemerült elemek miatt. Szemre nehéz megállapítani, de nagyon valószínű, hogy hátul a hagyományos, kónuszos agy forog. Szerencsére nem lemez, hanem mart könnyűfém, így ha néha kitakarítják, és alaposan megzsírozzák, akkor nagyon sokat kibírhat.

A kategória másik sajátossága a 28 colos kerék, keskeny gumival. A felni kétkamrás, és küllőket megcibálva a kerék határozottan stabil benyomást kelt, persze az első tizenöt kilométer után illik elvinni szervizbe meghúzatni a küllőanyákat, mert a használatbavétel után még minimálisan alakul a struktúra. Ekkora átmérővel nagyon finoman gurul a bringa, hatékonyan kisimítja az egyenetlenségeket. Azt ugyan nem láttam, hogy mekkora nyomást ajánlanak a gumiba, de az itthoni, hasonló felhasználásra szánt trekking gép kerekeibe hat bar körül fújunk, ezzel pedig olyan lesz a gördülési ellenállás, mintha kerámialapon hajtanánk.

Szerintem egy fék sosem elég jó, és bölcsen itt is elhagyták az olcsó tárcsaféket, ehelyett V fék harapja a felnit. Természetesen ez is messze van a csúcskategóriától, de fogni fog, mint a zöld festék. Még jó pár éve ilyen, Alhonga márkájú fékkel kezdtem a downhillt, és ha az ember egy kicsit elszöszöl a beállítással, akkor egy határozott, kétujjas fékezésnél könnyen megvan az előre szaltó, bár nem úgy, mint Danny McAskillnak. Sokan hisznek a tárcsafék mindenhatóságában, de a nagyobb fékerőt nem feltétlen fejt ki, mint egy V fék, csak adagolhatóbb, és sokkal kevésbé hajlamos elmelegedni.

A váltók szintén a Shimano alsóbb polcairól jönnek, de némi odafigyeléssel sokáig használhatók, maga a rendszer 24 sebességes. Ezeket inkább a rázkódás öli meg, de a trekking gépeket úgysem tereptúrára szánják. A karok és az első átdobó a Tourney szériából származik, de laikus szeme esetleg felcsillanhat a Deore hátsó váltó láttán. Itt is inkább a marketinges bácsi ügyeskedéséről van szó, mert bár jobb minőségű az alkatrész, de még mindig inkább a középkategória alsó vonalát képviseli. A hajtómű sem tartogat sok meglepetést, rendes, négyszögtengelyes monoblokkot kapunk, könnyűfém hajtókarokkal. Egyedül azt lehet neki felróni, hogy a lánctányérok nem szerelhetők, így ha elkopnak, karral együtt kell cserélni őket.

További kellemes meglepetés a kormány, amely amellett, hogy szintén könnyűfém, a vastagabb szabvány szerint húzott, vagyis a befogónál 31,8-as átmérőjű, így stabilabb és kevésbé hajlamos csavarodni, nem valószínű, hogy az évek során lekókadnának a végei. A kormányszárnál sem fogyott el a lelkesedés, ennek az emelése imbuszkulccsal állítható, így a magasabb bringások sem maradnak hoppon. A nyereg a Selle Royal terméke, zselébetétes, túrázásra szánt fotel, sajnos ráülni nem tudtam, de szemre és ujjbegyre határozottan kényelmes benyomást kelt, bár lehet, hogy csak a saját kínpadom után tűnik felüdülésnek.   

Az határozottan jó, hogy egy ilyen, túrázásra is alkalmas, jól pakolható gépet nem csak sportboltban árulnak, viszont úgy, hogy egy métert sem mentem vele, nem merem kijelenteni, hogy érdemes megvenni. Az alkatrészek szemre nem adnak okot komolyabb aggodalomra, de jobb a békesség, mielőtt rohannának a boltba, érdemes megnézni más boltok kínálatát is. Ahogy arról már szó volt, egy sportáruházban szinte csavarra ugyanilyen bicót kapunk, ugyanennyi pénzért, szóval nem kell félni, hogy bármiről is lemaradunk. Korábbi cikkeinkben már írtunk arról, hogy a valóban megbízható, használható biciklik nagyjából hatvanezer forint körül indulnak, ez itt pedig nem sokkal kerül többe, de az mindenképp biztató, hogy az alkatrészekre három, a vázra pedig tíz év garanciát ígér a weboldal. Túrázni jó dolog, egy kezdőnek pedig szemre jó választás lehet a gép. Hátha pár olyan embert is elcsíp az Aldi, aki amúgy nem menne be egy sportáruházba. 

Zárásnak hallgassák meg a szép emlékű Aljas kúszóbab idevágó Bringakirály című opuszát: