A szemöldök komoly kozmetikai probléma szokott lenni, de nem csak a nőknél, hanem a motoroknál is. Biztos lesz olyan olvasó, akit mélyen megbánt az a tény, hogy rettenetesen ocsmánynak tartok minden motorra aggatott króm - és bőrszart, de nekem egyenesen zabszem volt a seggemben az SR-em lámpájára applikált krómköröm.
Még most is remegek az idegtől: ha rágondolok képregénybuborék kanócos bombák, villámok és halálfejek keringenek körülöttem. Úgy gondolom, hogy bárki is rakta fel ezt a förmedvényt a lámpára, jobb lett volna, ha a pöcsére szereli inkább. Vagy az anyjába.
Pár hete már kiszedtem a lámpát a keretéből, hogy behelyezzem a kadmiumsárga búrát az izzóra, melynek eredményeképp az eltérő szín miatt jobban észrevesznek az autós vakondok. (Vagy vakondokok, mert mindkettő nyelvi forma helyes.) És persze akkor már megpróbáltam eltávolítani az átkozott toldatot, de nem mertem szétszedni a karima-fényszóróüveg komplexumot, mert valami rugós megoldással van összemókolva gyárilag: legalább olyan ijesztő, mint műszaki analfabétának a zégergyűrű.
Nehezebb ügynek tűnt, mint levagdosni pár kormányhínárt, pedig attól megkímélt a szerencsém. (A mai napig nem tudom egyébként, hogy a Yamaha XV 535 a világ legbuzibb motorja-e, vagy csak a rá aggatott extrák - hínár, szarvkormány, plexi csillámos ratyiperemmel stb. - miatt tűnt úgy azon a példányon, amivel mentem és amit inkább nem írtam meg.)
Szerencsére tegnap eszembe jutott a lámpa is, amikor Sanyi bácsinál jártam, hogy rápóbáljuk a 250-es SR-emre az SR 125 kipufogót, amit a zajszint növelése, pontosabban a megfelelő orgánum elérése érdekében akartam felszerelni erős átalakítás után. Nem lett jó, a postás SR kipufogója vékonyabb - ezt nem árt, ha az elvetemült SR 250 tulajok megtudják. Viszont Sanyi bácsi megmutatta nekem, hogyan kell lepattintani a króm karimát, ami a szemöldököt tartotta.
Az a helyzet, hogy a karimát rugalmas rögzítőelemek, ún szarvasrugók tartják, amelyeket én nem mertem feszegetni, és jól lettem, mert nem középen kell, hanem a szélén. Mivel ez a rugó igazából egy középen hurkot képező hajlékony kis rudacska, a két szélét kell kipattintani. Sanyi bácsi szerint pontosan így volt megoldva az 1200-as Ladán is.
Szétszedni egy perc volt, és végre a Kulturált Föld Dolgozóinak Mozgalom keretében megismertem azt a szót, hogy "szarvasrugó." (Biztos van szakszerűbb neve is, de nem tudom mi az.)
A kis SR 250 pedig végre nem kelt olyan hatást, hogy szép-szép, de azért jó lenne, ha nem lenne ráfosva a lámpájára semmi.