Először örömödben, amikor meglátod, hogy ilyen motort is gyártott a Harley-Davidson. Másodszor akkor amikor megtudod, hogy évek óta utód nélkül kivették a gyártásból.
A H-D Budapestnél láttam természetesen, valószínűleg bizós motor. És meg kellett állnom egy percre: az XR 1200X képen impresszív, élőben addiktív.
Az 1200-as Sportser blokkja alapjában imádni való. Szín vas, alul nyomaték, de meglepően jól megy: egyáltalán nem ördögtől való egy sima naked bike-ba tenni. (Hasonló projekt az MT-01, de ott a dizájn elment egy kicsit a mesevilágba.)
Az XR 1200-ba nem nehéz belelátni az XJR1300-asomat: hasonló koncepció, de ez a V2-es nyilván sokkal jobban rezgő, ergo karakteresebb értelmezése egy utcai izommotornak. Meg persze bele lehet látni a dirt/flat track versenymotorokat, hiszen egyértelműen az amerikai motorsport pörgött az alkotók fejében.
Az XR 1200-ban minden megvan, amire egy élmény orientált motoros vágyik. Egyértelműen kultuszmotor és egyértelműen Harley-Davidson. Ez az árán is érezhető: nem olcsó, bár ez relatív. Eddig életemben élőben ezt az egyetlen példányt láttam közelről és egyszer egy másikat menet közben. (Pár éve amikor tesztmotorként elérhető volt, sajnos nem voltam képben.)
Ha nyernék a lottón és választanom kellene nagy kedvencem, a kissé mű, kevésbé őszinte MT-01 és az XR 1200X között, nem tudom mit tennék. Ha azt nézem, mennyiért lehet hozzájutni, akkor MT-01 már akadhat 1 millával olcsóbban, de az kétszer ennyi idős - az én értelmesemben pedig egy 2010-es XR 1200 még új. Azonos évjáratban pedig az áruk ugyanaz.
Az MT-01 egy pontosan behangolt, kiváló, brutális, de mesterséges élmény, míg az XR egyszerűen csak motornak tűnik, ami hozzám közelebb áll.
Remélem egyszer lesz alkalmam egy tesztre, és akkor kiderül. Hiába nem gyártják már, sosem szabad elfeledkeznünk róla, hogy volt egyszer egy XR 1200-as. És ugyan ez a poszt csak recskázás egy majdan legendává váló motorra, de vállalom. Főleg, mert rosszul vagyok a mai ótvar ronda műcaferacer és transformers motoroktól.
