Nem akartam motorozni, komolyan

Tabu volt a motorozás a családomban. Valamelyik távoli ősöm még a háború előtt zakózott egy nagyot bőrsisakban, és ottmaradt, ami egy évszázadra megbélyegezte a famíliában a kétkerekű közlekedést. Ezért gyerekkoromtól fogva mindig eltakarták a szememet, ha megláttam bármilyen kívánatos kétkerekűt, amibe benzint lehetett tölteni. Így aztán kimaradt a simsonozás, az MZ-ezés, maradt a sóvárgás az autók után, motorra gondolni se volt szabad.

Lett is hamar autóm; még mielőtt letettem volna a jogsit, már a garázsban bütyköltem a 02-es BMW-met, ami hatásosan csillapította a hosszú évek ínséges szomjazását a benzinszag után. Már egyetemista voltam, túl néhány motorgenerálon, amikor Martin barátom elkezdett finoman, de kitartóan zaklatni, hogy csináljuk meg az R65-ösét. Több tízezer kilométert tekert le vele, igazán megbízható jószág volt, de most már hónapok óta ázott az udvaron, mert csúszott a kuplungja.

Előtte sosem szereltem motort, kivéve talán a Babettát, a családi balatoni nyaraló örök kellékét, de azt nem nevezném motorszerelésnek. Nehezen is adtam be a derekamat, mindenféle garanciális igényt előre visszautasítottam, de a baráti segítség olyan dolog, amit nem lehet félvállról venni. Szereztünk szerelési könyvet, bedobtam a szerszámos ládát a 02-es csomagtartójába, majd szétborítottuk az R65-öst a verandán.

A boldog felelőtlenség korszaka volt ez. Húszévesen, olajszagú szakadt farmeromban térdeltem a meleg kövön, és őszinte érdeklődéssel bontottam ki minden csavart: annyit tudtam akkor a motorkerékpárokról, mint a pápa a g-pontról.

Szerencsére a kardános bajorokat nem nehéz szerelni, a hiba oka is hamar megvolt. Azóta már tudom, hogy lényegében típushibát javítottunk: az R-sorozatnál a váltóházból jön ki egy spirál. Tíz év távlatából már nem tudnám megmondani, hogy a sebességmérőé vagy a fordulatszámmérőé, de a lényeg úgyis az, hogy ennek a miniatűr gumiharangja gyakran elöregszik, és mellette szépen befolyik a víz a váltóba. Persze akkor, amikor a leeresztőcsavar kitekerése után először két liter víz folyt le az alá állított lábosba, nem kicsit csodálkoztam, de később kikövetkeztettük a hiba forrását.

Nem is akarok belebonyolódni a szerelésbe, a víz elrohasztotta a kuplung nyomórúdját, az bedarálta a szimmeringet, így jutott olaj a kuplungtárcsára. Kapott azonos méretű Trabant-betétet, perselyt a rúdra, meg új szimmeringet, majd pár nappal később kicsit mélázva húztam meg a váltóház csavarjait: csak remélni tudtam, hogy nem ugrik szét a próbaúton.

Jól harapott a kuplung, Martin vidáman fordult egyet a budavári szerpentinen, majd kipattintotta az oldalsztendert a járdaszélen, és miközben letámasztotta a motort, már a résre nyitott sisakon keresztül elkezdett győzködni, hogy ki kell próbálnom. Szemérmesen mosolyogtam, kötelességtudóan – nem szabad. De ő nem tágított, ha nem itt és most, akkor elmegyünk egy kieső mellékutcába és ott. Próbáltam érvelni, hogy nincs jogsim rá, sosem vezettem motort, de a baráti segítség már csak ilyen: kötelezettséggel jár.

A délutánt megúsztam, de a sikeres javítást ünneplő esti borozgatásnál megint előkerült a téma, és bár látszólag visszavertem az újabb ostromot, átbillent bennem valami, elkezdett érdekelni a dolog. Perverzió vagy sem, szerelésnél, miközben az ember olajos kézzel turkál a fogaskerekek és tengelyek között, sokszor bensőségesebb viszony tud kialakulni a szerelő és a gép között, mint vezetés közben. Pontosítok: a gép érzelmi világáról túlzás lenne bármit is állítani, de a szerelőben mindenképpen erős kötődés tud kialakulni, esetemben egy olyan gép iránt, amelyhez hasonlót sem vezettem még soha.

Egyszer csak a Szentendrei sziget egyik forgalommentes útján találtam magam, az R65-ös nyergében ülve, miközben Martin magyarázza mellettem, hogy lent van az egyes, a többi felfelé. Gondolkodom rajta, vajon miért, de bekattintom az egyest, és megyek egy kört a parkolóban, csúsztatott kuplunggal. Ha most, tíz évvel később ülnék rá először motorra, már zabszem lenne a seggemben, remegő kézzel engedném rá a kuplungkart, de akkor lecsaptam a plexit, mondván, megy ez, és odahúztam neki a bekötőúton.

Mámor. Ez jobban gyorsul, mint bármi, amit eddig vezettem. Hol is van a kettes? Katt felfelé. Itt a hármas is, de még mindig ugyanúgy húz, jóllakottan harákol alattam a bokszer. Négyes. Mennyivel is megyünk? Hopp, százhúsz, akkor talán engedjük vissza a gázkart.

Lobogott a rám akasztott, két mérettel nagyobb bőrkabát, veszettül fújt a szél, a szétrepedezett aszfalt ütemtelenül hullámzott alattam, mégis tökéletes volt a harmónia. Aki nem ült még motoron, annak fölösleges magyarázni, aki meg igen, tudja, miről beszélek. Jött a kanyar, kicsit rádőltem: minden automatikusan ment. Először járt át akkor az a bizsergés, ami azóta minden szezon elején felállítja a szőrt a hátamon. Egy mikroszekundum alatt kukáztam az addig felépített világképemet, és a kívánságlista első helyén megjelent a saját motor. Könnyen megy ez húszévesen.

Villogva, üvöltő motorral érkezett be mellém Martin a szakadt családi 82-es Mitsubishinkkel, amivel eredetileg kikísértem a szigetre. Úgy öt kilométer kellett neki, hogy utolérjen. Félreálltam, az élménytől levegő után kapkodva próbáltam lefejteni magamról a sisakot, miközben kicsit rosszalló hangnemben jött velem szembe a baráti tanács, hogy talán meg kellene tanulni fékezni is, mielőtt száznegyvenre húzom fel a gépet.

Jó, jó, ott a kar, mint a biciklin, most is megálltam valahogy. Nem tudtam komolyan venni az aggodalmat, hogy láttam, milyen könnyű vezetni egy motort. Előtte ördögi dolognak hittem, félelmetes, virtuózoknak való életveszélyes játéknak. De így, hogy negyedóra sem telt el, mióta megtanultam, hogy lent van az egyes, és máris kettéhasítottam a szigetet hosszában, istencsászárnak éreztem magam.

Öt perc elég volt a radikális véleményformáláshoz, azonnal éreztem, itt van az a gép, amit mindig is kerestem. A nyers, letisztult mechanika, minden sallang nélkül. Csak az van rajta, ami a működéshez kell, semmi kényelmi, esztétikai fölösleg, sehol egy gramm túlsúly. Kétszáz kiló vas és alumínium elég ahhoz, hogy elvigyen a száguldás mennyországába. A szívem mélyén mindig is ez imponált nekem, bármilyen gépről legyen szó. Autóban is az egyszerű, őszinte vasakat szeretem, nem a zajcsillapítással és villanymotorokkal teletömött guruló kanapékat.

Szóval megtörtént, aminek meg kellett történnie. Érdekes, míg a motoros szüzességem elvesztésére minden részletében emlékszem, hiába próbálom felidézni azt a konkrét percet, amikor először vezettem autót. Mondjuk az nem is okozott ilyen törést az életemben. Miután nagyjából megtanultam fékezni is, mentem még egy pár kört az R65-össel, de már csak azon járt az eszem, mikor lesz végre saját motorom. Sokat nem kellett várnom rá, de az már egy másik sztori.

A bejegyzés trackback címe:

https://sebessegoltara.blog.hu/api/trackback/id/tr992722321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

littlerock 2011.03.10. 08:15:45

ez jó volt így reggel melókezdésre :)

- ma reggel, bár lefagytam, de motorral jöttem... - alig fértem el a nagykörúton a kocsiktól... Stadianok-Zúglói vasútáll. között állt a sor...

M800 2011.03.10. 08:45:25

Itt a tavasz!Még két nap robot és szombaton útjára indul a gyönyör!!!!

MantaMann 2011.03.10. 08:54:13

...az első nyélgáz meghatározó élmény....

toncsi64 2011.03.10. 08:55:36

Tetszett az írás. Nagyjából ezt a kört futottam le én is egy GoldWing-el, de engem előtte utasként "etetett be" a cimborám...:)

DBandesz 2011.03.10. 09:12:35

Nálam az első nagymotor egy FZR-1000 EXUP volt. Attól komolyan rettegtem. De élveztem!

Néha kölcsönkapom egy körre a haverom R6R-jét, és újra értékelem a 200 feletti tempót!

savanyúUbulka 2011.03.10. 09:55:35

na ez az a BMW ami viszont kéne, amennyire rühellem a kocsijaikat annyira komálom némely motorjaikat.
Amúgy nem a megbízhatóság és kiforrottság szimbólumai ezek sem, japánok rájukvernek pár kört, de valami nosztalgia van mindegyikben.

Jirzsij 2011.03.10. 10:00:42

Engem egy Varadero-val fertőztek meg. Aztán meg is vettem első motornak. Fő a fokozatosság. :))

akos696 · www.focusauto.hu 2011.03.10. 10:15:35

Azért bátor dolog volt a haverodtól, hogy ráültetett 0 tapasztalattal, főleg ilyen fiatalon, mert ilyenkor az az első, hogy nyelezze neki az ember. Én is kb 20 évesen ültem először 600-on, egy Thundercaten, de azt megelőzte sok év 50-125-250 es motorozás. Rá lehet ülni elsőnek nagy motorra, de 30 évesen és nem 20. :)
Amúgy nekem az 50-est kivéve mindenen ezt a brutalitást éreztem. Sok évi 50-esezés után ráültem egy Cagiva Freccia 125-re és remegve szálltam le róla, miután 160-al téptem a száját. Aztán a 250 is meglepett, hogy mennyire megy a 125-höz képest alul is (felül nem volt olyan eget rengető különbség, akárcsak a 250 és a 400 között), legközelebb a 600-on éreztem brutalitást, hogy majd össze szartam magam. Aztán már a Hayabusa okozott hasonló élményt, de megálltam a 750-nél. :)

csuvel 2011.03.10. 10:17:23

...mint a pápa a g-pontról.

Már szereztél egy jó napot nekem :)

a_nick_mar_letezik 2011.03.10. 11:00:16

Soha életemben nem motoroztam még, pedig már 28 elmúltam!
Nekem most jött el ez a pillanat az életemben!
Most akarok mindenáron egy motort!
Egy kicsi kis 125-öst, nem akarok én egy nagy gépet! :)
De nagyon tetszett az írás és a Pápa meg a G-pont kapcsolata is ütött! :)

NoMind 2011.03.10. 11:14:41

Ez nagyon tetszett :) Én most tartok egy lépéssel azután a vonal után, ami a "szeretnék motorozni" és a "fogok motorozni" között van, szóval nekem külön felfrissítette a vágyamat :)) Csak ne egy fél éves fizetésem motort néztem volna ki... ehh

freddyreal 2011.03.10. 11:18:09

és ezt csak egy motoros tudja igazán átérezni :-D

Balage_ 2011.03.10. 11:23:11

:-)

Tegnap mentem be egy motoros iskolába megérdeklődni a mithogyanmennyiért.
És már én is 30+ .

Tigrisszív 2011.03.10. 11:30:42

Jó volt! :) Szeretem az ilyen kellemes hangvételű írásokat. Elő is jöttek az emlékek, hogy én mikor jöttem rá, hogy motorozni akarok bármi áron. Nem akkor, mikor először motorra ültem, mert 15 évesen egy Romet Kadet-em volt, az az idő homályába veszett. Jó sokkal később Simsont vettem, de egy annyira szart sikerült kifognom, hogy átkozom a napot, mikor megvettem. Hamar eladtam és akkor azt mondtam, hogy kell a f@sznak motor. Persze... Kis idő múlva megint izgatni kezdett a motorozás. Akkor borult el az elmém végleg, egy életre, mikor anno a 180-as 2T Gilera Runnerre felültem. Onnan nem volt visszaút. :)

panza 2011.03.10. 11:53:15

Tetszik az írás. Látom megérintett olyanokat is akik mostanában szeretnék kezdeni, és azokat is akik már korábban -vagy nagyon régen- megtették ezt. Akárhogy is van, olyan foglalatosság a motorozás, és a motorokkal való ilyen-olyan törődés, ami nem tud kitörlődni az emberből. Lehet, hogy vannak "motormentes" időszakok, akár évek, de a visszatérés valamilyen szinten garantált. Az élmény örök. Örülök ennek a cikknek!

Nani24 2011.03.10. 12:00:37

Huh.Kellett ez az írás. Előjöttek a babettás emlékek amin kb 7 évesen egy nagyobb kör felét tekerve kellett megtenni...de türelmetlenül vártuk az első tavaszi napokat. Innentől kezdve nem volt visszaút. És most is valami furcsa érzés kerülget ahogy a cikket olvasom a gyönyörű napsütéses időben. Úgy érzem a hétvégén meg lehet sétáltatni a gépet_bár azóta megerősödött a babetta jó 70 lóerővel, de a hangulat mit sem változott. Tele tankot és széles utat minden motorosnak...és éljen a tavasz:))

Pernahajder Viktor 2011.03.10. 12:08:18

Én '92 óta motorozgatok, de egyre jobban félek a városban.

SquareWire 2011.03.10. 12:11:20

Jó cikk, gratula a szerzőnek!
Micsoda véletlen, nemrég kezdtem bele egy '79-es R65 restaurálásába. Eddigi tervek szerint nyárra készen is lesz, OT-vizsgával, meg minden jóval.

oneli 2011.03.10. 12:32:37

A BMW nagyon meg tud fertözni...nem akarodzik rola leszallni az emberfianak.Egy 1100RT-m van,emlekszem amikor megvettem 2 honap alatt "beleugrott" 17ezer kilometer.Eletem legszebb honapjai voltak!!:))

ccorsa (törölt) 2011.03.10. 12:44:34

"mint a pápa a g-pontról"

Vagy, mint a rabbi a disznóhúsról.

vigyorka 2011.03.10. 12:44:36

Én is egy olyan családból jöttem,ahol nem lehetett motorra ülni.Mostanában jutottam el odáig,hogy ezt is ki kell próbálni.A városban autóval közlekedni egyre nehezebb,parkolni egyre nehezebb, és a buszsáv is egyre vonzóbb.
Letettem az A-t és egy éve vettem egy 125-ös Hondát.
Most jön ki az a Hondánál az új 250-es CBR,tegnap láttam az első darabot a szalonban,asszem nekem Pestre ez kell.
Ja,59 éves leszek és 6 unokám van.

vigyorka 2011.03.10. 12:45:46

Én is egy olyan családból jöttem,ahol nem lehetett motorra ülni.Mostanában jutottam el odáig,hogy ezt is ki kell próbálni.A városban autóval közlekedni egyre nehezebb,parkolni egyre nehezebb, és a buszsáv is egyre vonzóbb.
Letettem az A-t és egy éve vettem egy 125-ös Hondát.
Most jön ki az a Hondánál az új 250-es CBR,tegnap láttam az első darabot a szalonban,asszem nekem Pestre ez kell.
Ja,59 éves leszek és 6 unokám van.

muz 2011.03.10. 13:04:56

Nagyon jó kis írás de mondhatjuk,hogy mákod volt így elsőre:-)

Ubulka!
"Amúgy nem a megbízhatóság és kiforrottság szimbólumai ezek sem, japánok rájukvernek pár kört, de valami nosztalgia van mindegyikben."

Nem vagyok BMW-s(sajna még nem is volt)de ha neked egy nyomórudas boxer nem kiforrott akkor nem tudom mi az?
A megbízhatóságáról pedig napestig lehetne ódákat zengeni.De úgy is megcáfolod.

Tigrisszív 2011.03.10. 13:39:08

@muz: Ubulka bármit megcáfol, és az ellenkezőjét is! :D

a távoli rokon 2011.03.10. 13:45:04

Ez pont az a fajta motor, ami végérvényesen magába szippantja a gép iránt fogékony embert és nincs visszaút. Egy r75/5 volt, ami megpecsételte a sorsomat. Ültem már erősebb, gyorsabb, vagányabb, praktikusabb motoron, de ebben találtam meg "a" gépet;)

GERI87 2011.03.10. 13:51:29

Na már megint a jóöreg "csak a japán" dolog:)

Én nem adtam volna oda neki a motort ha még nem ült elötte semmin..
De érthető hogy bejött neki.
Annak idején a Simson 50-e is 100-nak tűnt.

Darrick 2011.03.10. 14:04:15

Most 25 évesen kezdett el engem is igazán érdekelni a motorozás, az elhatározás már meg van, a többi csak pénz kérdése...na meg valahogy bekéne adnom a szüleimnek is...

Tigrisszív 2011.03.10. 14:16:20

@Darrick: 25 évesen miért kell bármit is "beadni" a szüleidnek? Velük akarsz motort vetetni magadnak, vagy mi?

a_nick_mar_letezik 2011.03.10. 14:20:13

@Tigrisszív:
Hát nekem is meg kell beszélni az Asszonykával! :D
100-200-300e kiadás azért már húzós.
Gondolom Kolléga még tanul, és a szülei tartják el! :)

uzsonna 2011.03.10. 15:01:03

@Tigrisszív: hat mert 25 evesen az meg felig gyerek, plane ha meg csak most fejezte be a sulikat (ahogy mostansag szokas), meg ugye mig egy haztartasban lax az oskkel az azert nem azt jelenti hogy 25 evesen azt csinalsz amit akarsz.
nalunk is eleg tiltott dolog volt a motorzas, aztan par evvel ezelott kozel a 40-hez tettem le a nagy a-t. otthon persze rosszul voltak, de asszonyeknal semmi para mert ott semmi ilyen eloitelet nem volt.

Krisi 2011.03.10. 15:03:38

nekem úgy álmaim motorja bármelyik kereklámpás boxer BMW, hogy még egyen sem ültem. egyedül az velük a probléma, hogy még mindig tartják az árukat (ez persze csak a vevőnek probléma :), és 6-800ezer pénzt simán elkérnek egy jobb állapotúért.
de egyszer biztos lesz egy ilyen gépem.

az első nagymotoros élmény meg nanáhogy beleég az emlékezetbe. nekem az volt az első fordulópont amikor az MZ-vel hasítottam első utamon hazafelé megvétel után 4 perccel, toltam 90-nel az M3 bevezetőn, az nagy élmény volt. az érzés hogy alattam 150 kiló vas, remeg, ráz, és én irányítom. hatalmas volt akkor, de még most is imádom.

utána meg az volt emlékezetes amikor egy ezres Ninja-nak húztam meg egy kicsit a gázkarját, és hopp, álló helyzetből 3-4 másodperc múlva már 140-et mutatott az óra, pedig nem is forgattam 9ezer fölé. azt se tudtam melyik fokozatban vagyok, egyszerűen mindenhonnan akkorát húzott az a gép, hogy az már nem embernek való.

motorozni kurvajó. várom már hogy ne legyen reggel 0 fok és végre mehessek motorral melóba.

Krisi 2011.03.10. 15:26:56

@uzsonna: nálunk is én vagyok az első a családban, egyedül nagyapám motorozott még régebben (tőle örököltem a Sámsont, az vitt bele a jóságba)
aztán a saját pénzemen pár éve nem okostelefont vagy laptopot vettem mint sokan, hanem beiratkoztam A jogsira, és szegény anyámnak így már nem volt nagyon beleszólása hogy mit csinálok a pénzemmel :)

Jamesboci 2011.03.10. 15:36:21

ja. először motorra ül, és 120-al repeszt. na, egy sz@rt kisfiam.

Tigrisszív 2011.03.10. 15:52:42

@uzsonna: Nem akartam én megbántani kolléga urat, csak kérdeztem. Természetesen én is megbeszéltem a feleségemmel és én is tavaly, 37 évesen tettem le a nagy A-t. Az enyémek is rosszul voltak... :D Rendben van ez így teljesen, féltik az embert.

Ettől függetlenül - szerintem - ha valakit eltartanak, azaz nincs önálló keresete, akkor nem biztos, hogy "jellemes" dolog 25 évesen a szülőket "levenni" egy motorral. De ez az én véleményem, én másképp szocializálódtam, mint a mostani 25 évesek, vagy inkább úgy mondom, hogy az én "történetem" nem tartozik a nagy átlaghoz. De az már egy másik téma. :)

f.nero 2011.03.10. 15:52:50

Tisztán emlékszem a napra, mikor a faterom vállalati 125-ös MZ Trophy-ját kipróbáltam. Tavasszal történt, sisak nélkül, a gokartpályán. Egyes, hú haladunk és nem kell tekerni, kettes, elérem a biciklivel elérhető sebességet, de a motor akadálytalanul gyorsul, hármas, szédület, már 50-es tempóval hasítom a levegőt, és még hol a vége. Aztán jött a kanyar, levettem a gázt, majd a kör végén lefékeztem, és leszálltam a vidáman brummogó gépről.
Szabályszerűen mámoros voltam. Azt hiszem, ezekért a pillanatokért érdemes élni.

Főiskola alatt vettem egy használt ETZ 250-est (szüleim első reakciója: ki akartak tagadni otthonról), de azzal már sok bajom volt, egy idő után valaki megkérdezte, nem akarom-e neki eladni, és mivel már elegem volt, eladtam. Azóta nincs motorom.
De minden tavasszal eltervezem, hogy veszek egyet, csak nincs garázsom ahol tartsam, és különben is a lakáshitelek, meg az autót is lassan cserélni kéne, tudjátok hogy megy ez.
De egyszer majd eljön az én időm, ezt biztosan tudom. :)

uzsonna 2011.03.10. 16:02:19

@Tigrisszív: sztem csak felreertetted. o azt irta hogy be kell adnia a szuleinek hogy motorozni fog. nem penzt akar. olvasd at a mondatot.

uzsonna 2011.03.10. 16:05:22

ja es a hetvegen nem megyek dobogokore/visegradra/lepencere, mert az a gyanum hogy kiszabadul a sok amokfuto. en egesz evben motoroztam (ahogy ma is, meg nov-dec-jan-feb) es sztem nem az elso tavaszi nap kell kiprobalni mit bir a fel eve garazsban piheno hasonfekvos moci+gazdaja, plusz az autosok turelme...

Tigrisszív 2011.03.10. 16:26:57

@uzsonna: Ezért is mondtam, hogy nem kötekedni akartam, mivel nem tudom a hátterét. Esetleg én voltam félreérthető.

Tstar 2011.03.10. 16:49:50

velem ugyanez volt. nem is a családban, csak az ismerettségi körben zakózott valaki (ráadásul részegen) és az egyik lábára lesántult, ezért tiltottak a motorozástól.

pedig nagyapámék is oldalkocsison vannak lefotózva 1947 körül a családdal.

aztán egyszer 16 éves korom körül amikor mentünk volna apámmal motort venni anyám közölte, hogy akkor Ő inkább elválik ha motort kapok, úgyhogy nem lett motor.

motor két éve lett és apósom adott rá pénzt aki régen sokat motorozott.

én egy Aprilia Pegason "vesztettem" el a szüzességemet és noha az első rutin órán lefulladt és eldőltem, azóta nem történt semmi baj. most egy Kawasaki ER-5-sel gurulok.

SquareWire 2011.03.10. 17:17:27

@Krisi: Szívesen felajánlom egy körre az enyémet, ha kész lesz, persze csak ha érdekel.

Más: a megbízhatósággal kapcsolatban: a régi Japán vasak is megbízhatóak, nem gondolom, hogy különbséget lehetne tenni, viszont azért azon el kellene gondolkodni, hogy általában miért mindig az öreg boxerekbe raknak bele több-százezer kilométereket. Úgy értem, ritkán lát az ember Japán veteránt 150.000 km-el az órájában, az öreg boxereknél ez pedig majdhogynem mindennapos esemény. Az enyémben 75.000km van, és pöccre indul még mindig, nem füstöl, szépen működik, de ez semmi, tudnék olyan példákat mondani, hogy ihaj.

Darrick 2011.03.10. 18:02:38

@Tigrisszív:
Azért mert nálunk is tabu téma volt a motorozás. Szüleimnek egyszer volt egy nagy balesetük motoron, ők szerencsére megúszták. Sajnos a szembejövő nem. Azóta nem is akartak hallani motorról. Anyám egyébként is rendkívül aggódós, és a szíve sincs teljesen rendben. Amúgy van saját keresetem és abból venném, de mivel velük élek úgy gondolom tisztességes az ilyen nagyobb kiadásokat megbeszélni.

panza 2011.03.10. 18:26:32

@Darrick: Így van rendjén. Jól gondolkodsz, és ez a lényeg. Erősítsd az elhatározásod, gyűjtsd a pénzt, legyen meg a motorod. Motorozz megfontoltan és a szüleid gátlásai is oldódhatnak talán.
Egyébként a jó hangvételű hozzászólások miatt jól érzem magam itt, pedig ez nincs minden alkalommal így.

dragbiker 2011.03.10. 19:02:27

jó volt olvasni,és felidézni a hasonló emléket az "első"ről :)
Én apám is régóta motorozott,sőt rólam is van fotó az utolsó sárga MZ-jén ülve porbafingó kissrácként.De az első igazi önálló motorozás nekem is egy gyerekkori barát által lett elkövetve,egy kölcsön csúzlin 25évesen.Előtte én sem vezettem motort,de akkor megváltozott minden.Azóta jogsi is van(igaz csak Akorl.de ugye fő a fokozatosság,meg ennyire futotta anno),meg gépsas is volt kettő.Most épp nincs,de a bizsergés ugyanúgy megvan :)

SzJimmy 2011.03.10. 19:15:12

Én 22 éves voltam amikor az egyik barátom rábeszélt egy 125-ös MZ-re. Előtte sosem motoroztam, anyám nem ment volna bele. Azt az MZ-t is úgy vettem meg, hogy nem tudtak róla a szülők! Persze ahogy megkaptam a kötelezőről a kötvényt, rögtön lebuktam, volt is nagy kiabálás. Azóta eltelt 15 év, a barátom évek óta nem motorozik. Nálam megszokták a szülők is, hogy a 125-ös MZ meghízott 650-es Banditra egy 600-as XJ-n keresztül. Volt esésem is természetesen, szerencsém volt. Az utolsó esés óta eltelt 12 év balesetmentesen, remélem, hogy így is marad! Kopp-kopp! De a motorozást nem tudom, és nem is akarom abbahagyni! Alíg várom, hogy végre jó idő legyen és az aszfalt se csússzon! Minden tiszteletem azoké a kollégáké akik végignyomják a telet is! Sajnos nekem már ki van készülve a térdem (anno 7 év biciklizés sportszerűen télen is, úgyhogy nem a motorozástól van!), inkább a garázsban hagyom 10 fok alatt. Mindenkinek széles utat és gumifákat! U.i.: Végre egy olyan cikk, ami után nem szidja senki a másik felmenőit! :)

savanyúUbulka 2011.03.10. 19:22:39

@muz:
És nyilván akkor a trabant léghűtéses 2T-je is irtó kiforrott darab csak mert már mikor kiadták 40 éves konstrukció volt, de megsúgom attól még egy rakat szar.
Biztos van frappáns érved arra is hogy az összes bmw okádja az olajat folyat a kardán, de legalább nem kell cserélni, meg pl ez is beereszti a vizet. Nem is keveset.

@Tigrisszív:
Anyádnak szóljál be otthon ha, megengedi seggfej.

T5H 2011.03.10. 19:22:51

Bizony, a motorozástól nem könnyű szabadulni.
'73-ban állították ki a jogsimat, sokat gurultam, majd kihagytam vagy húsz évet./Míg a gyrekek cseperedtek/
De,-figyelem!- az ötvenedik születésnapomra a feleségem meglepett egy Pannóniával. Azóta újra motorozok./motorozunk/. Azt szoktam mondani, hogy a motorozás a második legjobb dolog. Nálam a legjobb stresszoldó. Plusz kirándulások, jóbarátokkal. Szóval, aki még nem fertőződött meg, próbálja ki. Nem fogja megbánni. De ésszel ám!

savanyúUbulka 2011.03.10. 19:24:59

@uzsonna:
"hat mert 25 evesen az meg felig gyerek, plane ha meg csak most fejezte be a sulikat (ahogy mostansag szokas)"

ne itt sírjál, mert neked nem sikerült azóta se, hülyegyerek :)

Szaligabi 2011.03.10. 19:36:04

Ez igen!
Szeretem az ilyen jó cikkeket. Na meg a jó kedélyű nem vitatkozós hozzászólásokat. Nekem is előjött az öreg 125-ös Trophy emléke. De jó is volt. Aztán hosszú kihagyott évek. Harminc fölött még a jogosítványt is megcsináltam az újrakezdéshez. Jött egy fazer 1000-es, aztán a gazdasági mélyrepülésem után egy T5-ös pancsi. Mellé egy 250-es simson, és a gyerekkori álom egy BMW R75/6-os. Na ez aztán azt hiszem végleg márkafüggővé tett. Nem mondom hogy nem tetszenek más motorok, de csak is mellé. Mindenesetre mindenkinek széles utat és teli tankot a jó idő mellé.

T5H 2011.03.10. 19:36:20

Ja, még valami. Bmw, nem Bmw. Melyik mennyire tartós. Érdemes megnézni a Mobile.de hirdetéseit. Sacc-statisztika: Olasz motorokat átlag 30-50 ezer km-el, japánokat 50-70-el, Bmw-ket 70-100,vagy még több km-el hirdetnek. Nyilván, azt feltételezve, hogy a következő tulaj még motorozni fog vele. Ezt nem azért írtam, hogy hitvitákat generáljak vele. Stump Andrást teljes mértékben megértem, és azt kívánom neki, sose pereceljen.

panza 2011.03.10. 19:47:53

@savanyúUbulka: Miért ez a modortalan stílus? Itt semmiféle "beszólás" nem történt szerintem. Csúnyán meg senki nem reagált. Csak Ön.

zöldi 2011.03.10. 20:02:16

Ejj, de jó írás! Eszembe jut az első Laverdám, utána az első nagyon-nagyon vágyott négyütemű...majd az első sor4. Mind, mindig nakedek. Nekem itt lett végem. Vezettem sok motort, semmi más nem jön be igazán. A Banditom még 30 ezer km után is bármikor rámhozza a frászt, imádom :D Szerelni is, úgy az igazi.

barnapapa 2011.03.10. 20:59:04

4 éve éreztem úgy, hogy részt kell még vennem a belsőégésű motor gyönyörű haláltusájában, amíg lehet. 31 évesen ruha, jogsi, motor - ebben a sorrendben. '93-as Honda NTV 650, 71 ezer km-rel? Nooormááális?! Bizony, mert hibátlanul működik, most 92 ezernél tartunk. Kardános naked, kellemes V2-es nyomaték, őszinte vas ez is. Nem bántam meg.
Jó tapadást mindenkinek!

muz 2011.03.10. 21:05:56

@savanyúUbulka:

Egy szót sem szóltam a trabantról,csúsztatsz!
A boxer bömiket pedig lehet szidni,szeretni ez őket qrvára nem érdekli és vígan elpöfögnek horrorisztikus kilométereket.
Azt pedig sajnálom,hogy neked újdonság egy szerkezet karbantartás igénye.
Egyél valamit(rostdúsat) amitől elmúlik a szorulásod!:-)

dtk74 2011.03.10. 21:06:30

Pár hete jó idő volt, megpróbáltam beindítani a Triumphot. Nem ment, végül az aksi teljesen lemerült.
Később ugrott be, hogy a benzincsapot nem nyitottam ki. Hülyeség, szégyen, tanulópénz.
Ennek köszönhetően bő egy órás szerelés, gyertyapucolás, indítózás, és fél napos akkutöltés után sikerült életre kelteni, de ha hétvégén bejön a 10 fok, a lábam közé kapom a vasat. Mert motorozni muszáj. :-)
Egyébként 30 évesen szereztem nagymotor jogsit, mert a család tiltotta, még Simson sem lehetett. Aztán megtört a jég, és most egy 900-as háromhengeres szolgál.

motoregeer 2011.03.10. 21:39:20

nyakunkon a hosszú hétvége, jó idő lesz, nekem meg vázra bontva a gép:( megőrülöööök

Tomchy 2011.03.10. 21:56:30

Bandi, sok szép motoros kirándulásról akarunk poszt olvasni! Felüdülés volt ez is a sok vita közt...
Bíztasd benn a többieket is!
Motorra!!! Itt a jó idő!

:O)

gss 2011.03.10. 23:12:13

azért a mai motorok között is van ami többet bir 30eKM-nél
sv650n-be 2003 óta 76eKM-t tettem
legnagyobb dolog a szelepállitás volt(lapkacsere)

haver több mint 100.000km-el adta el
sportmotor.hu/motoros_videok/motoros_tura/100000-the-movie-56592
...neki kuplungot és féktárcsát is kellett cserélni

BOAR 2011.03.10. 23:18:22

Azt az érzést, amikor egy Komár elindult alattam, soha nem felejtem el. Talán tízéves lehettem...
A következő lépcsőfokok is emlékezetesek, de ezt a bizonyos elsőt egyik sem tudta űberelni.
Most meg állandóan a hőmérőt lesem az autóban, mikor lépi át a bűvös tíz fokot. Hétvégén motorozva lészen...

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2011.03.11. 06:53:09

Nekem n+1.-nek dettó ugyanez, családban tiltva, mert egyszer valaki meghalt motorral egy teherautó alatt.15 évesen volt egy körre egy mini Riga... :) Már akkor is 190 centi voltam, el lehet képzelni, hogy néztem ki rajta...20 évesen a 90-es évek elején meg örültem, hogy a nagyszülőktől kapott 353W-t fenn tudtam tartani, csóróság volt nagyon.Ma sincs még jogsim, csak 50-essel nyomulhattam, kb 7 évet robogóztam Pesten, de már az sincs meg.Így közeledve a 40-hez viszont fogok csinálni motorjogsit és lesz valami vas.Ezt a rohadék b125-öt ezért kellett volna elintézni, pont célközönség lettem volna.Az A jogsi árát (van vagy 80-100e) bele nyomtam volna egy mociba 100x inkább.Egy 400-as Burgman pont jó is lenne, váltogatni nem akarok a városban.

Tigrisszív 2011.03.11. 08:58:07

@savanyúUbulka: Mivan kisgyerek, front van? Melegfront, mi? :D Vegyél vissza az arcodból, mer' szólok az orvosodnak, hogy adjon több gyógyszert. :D

FeR1 2011.03.11. 09:20:43

Kedves geegee! A 400-as Burgman vezetését mégis, hogyan szeretted volna kivitelezni a b125-ön keresztül?

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2011.03.12. 07:49:11

@FeR1: jó, azt persze nem azzal, de már egy 125-össel is beljebb lennék valamivel

torokszultan 2011.03.17. 11:54:00

@savanyúUbulka:
És ezt mennyi tapasztalat alapján találtad ki? Ismétlem: ta-pasz-ta-lat.
Uborka vagy te, nem ubulka, baszki!

JmOS 2011.03.17. 13:04:13

Jó kis cikk, gratula!

Annak ellenére, hogy én közel sem így éltem meg, de ez a szép az egészben: mindenkinek mást ad :)

A választás is jó, az R65-nek van egy varázsa :)

Friss topikok

Hirdetés