A régi motorversenyek keresése, nézése, lementése és rendszerezése komoly függőséget okoz. A monitoron keresztül ugyan képtelenség beszívni a benzin- és füstszagot, a bőrruhák tipikus illatát, de ha felveszem a fülhallgatót, megelevenedik minden. A fekete-fehér videók színessé, a Mike Hailwoodhoz hasonlatos elhunyt istenek, élővé válnak.
Felcsíptethető, digitális kamera? A fenéket – ezeket a csodás felvételeket analóg, 16 vagy 32 millis, motorra rögzített filmfelvevővel készítették. Jutott a plexi mögé, hogy lássuk, ahogy Mike The Bike grimaszol; jutott a faridom fölé, hogy lássuk az ellenkormányzást, és került oldalra is, hogy megfigyelhessük, ahogy mozdul a boka és beugrik az újabb fokozat.
Bevallom, hogy ami most zajlik a versenypályán, nem érdekel. Hogy mi zajlott akkor, amikor még nem is éltem, perverz módon tetszik. Talán az őszinteség, a számítógépek hiánya és a sokkal kevésbé életerős marketinggépezet, ami szebbé és nemesebbé teszi az egykori harcokat.
