Az MZ 1981-ben kezdte gyártani az első ETZ típust, amely név egyébként mozaikszó: egyhengeres, teleszkópvillás, központi vázas motorkerékpárt jelent. Ez volt a 250-es, majd 1985-ben jött a az ETZ 150 és kisebb változata, a 125. Ezek pár dologban alapvetően különböztek a 250-estől a lökettérfogaton kívül is: például hátul nem 18-as, hanem 16-os kerekük volt, valamint más volt a tank formája is.
Az összes ETZ magyarországi karrierjét a következőképpen írhatnám le röviden: megjelenésükkor a legmenőbb motorok voltak, kivéve a "nyugati" motorokat, de azokból alig akadt még. Rendszerváltáskor a presztízs a pöcegödör mélyére került.
Ma, huszonévvel később már van egy embergeneráció, akinek ez csak motor, negatív "szockó motor" felhang nélkül, mert még nem születtek meg abban az érában. Plusz vannak azok, akik nosztalgiáznak, vagy csak egyszerűen elfelejtették a negatív emlékeket. Persze vannak még kisebb csoportok: az az azóta is folyamatos gyakorlati felhasználók és a kétütemű rajongók.
Kétségkívül nem a kétütemű rajongók kedvéért fejlesztett az MZ kétütemű motorokat: egyszerűen ehhez volt technológia, a szocialista tervgazdaságba ez fért bele. Így a kétüteműség inkább hátrány, mint előny, de ahhoz képest ezek a kétütemű blokkok elég kulturáltan - viszonylag nyomatékosan - működnek, bár nem túl takarékosan: sikerülhet elérni egy RC 36-os VFR 750 meglepően alacsony országúti fogyasztását, ami a töredék teljesítményt tekintve sok.
Az alap ETZ 150 nem volt rossz formájú motor, de jó se. Az akkori lelkes ifjúság próbálkozott is optikai tuninggal a maga módján. A Simson S51-nél gyakori hasonló hátsó váznyúlvány felfelé hajlítás és egyéb trükkök segítségével próbálták a formát dinamikusabbá tenni.
Ennek a vonalnak a mai inkarnációja az a fekete ETZ 150, amellyel összefutottam nemrégiben. (Mondtam neki: szia, jössz egy fotóra? Azt mondta: oké!) Itt azonban kevésbé barbár megoldások vannak.
Az első sárvédő szokásosan rövidebbre van vágva. A motor kapott egy fekete fényezést, de ezt nem a Százezrekért Fényező Restaurátorok Világszövetsége által jóváhagyott fényező végezte, így nem egy kiállítási motor minőségét adja, viszont a célnak megfelel és gondolom nem vetekedett a jármű árával.
Az okosság ugyanis az ilyen motorral az, hogy olcsón lehet megvenni, ha szerencséd van. Bár nem feltétlenül a hirdetési oldalakon, mert ott olyan irányba szállingóznak az árak, amihez nem kell sokat hozzátenni, hogy japán motort vehess. Egy SR Yamahával pedig - fájdalom- nem tud vetekedni.
Nem túl meglepő, hogy a hátsó sárvédő is rövidebbre lett vágva. A váznyúlvány gyári, a sportosabb és jelentősen jobb kiállást a hátsó rugóstagok megemelésével sikerült elérni. Az alsó rögzítési pont kapott egy-egy adaptert, ami pár centit hosszabbá teszi, így a motor egész másképp áll.
Nem vagyok egyébként a gyári tervezés elbarmolásának híve, főleg futóműben. De van, amikor javítani is lehet, és van a jelen eset, amikor nem nagyon lehet számottevően rontani, mert a futómű eleve nem nagy csoda, másrészt a menetteljesítmények sem azok.
A megemelés hátránya az, hogy alig marad használható a középállvány: le is lehetne szerelni, mert a motor alá hajtva az egész veszélyesen billeg, de egyéb mechanikus támasztóeszköz alkalmazásával jól jön a kerékcseréhez, ezért maradt. A letámasztást most a jellegzetes MZ-Simson hátsó tengelynél rögzített oldalsztender végzi: adja az ég, hogy egyszer sem felejtődik kinyitva, mert visszajelző ebben a galaxisban nem volt.
Az MZ jel a tankon házilag lett polírozva. A kipufogó szerencsére gyári, ami nagy előny, mert szerintem az MZ kipufogó szép, sokat segít a nyomatékos működésben, a hangot pedig ha nem is teszi túl komollyá, mégis kellemesen öblösít rajta, hogy ne irritáló fejhangú zümmögést bocsájtson ki a kék füsttel. A kipufogó tartórúdja lett egy kicsit meghajlítva, hogy a cső is megfelelően, kissé felfelé álljon.
Ennyi az összes optikai tuning.
Ezen kívül nyilván műszakilag kellett átnézni a gépet: kapott el elektronikus gyújtást (nem is tudtam, hogy ETZ-ben volt megszakítós) és egyéb apróságokat.
Az ETZ 150 picike motor, de ha olcsón kifogod, elég jó közlekedési eszköz lehet azon felül, hogy örömmotorozni is jó. Sokaknak jó volt 25-30 évvel ezelőtt, de nem csak azért, mert nem volt más; ma is megteszi. Ráadásul felépítése miatt univerzális, és nekem épp ez tetszik a legjobban benne: endurózni ugyan nem lehet vele, de földutakon poroszkálni simán. Ez pedig egy újabb élményfaktor, ami elérhető akár 100 ezer forint alatt is. És alkatrész hozzá van nemcsak bontottban, hanem újonnan is, dögivel, olcsón. Persze az MZ-sek ezek minőségén lehet, hogy vitatkoznának, de ez akkor is egy reális motor, amíg az ára közelebb van a kilóhoz, mint a kilóötvenhez - és nem biztos, hogy felülről gondolom.
Pont ezért írtam meg ezt a posztot: megláttam a fekete ETZ-t, és egyszerűen megtetszett.
