Aki a karcsú derekú nőket kedveli, Magyarországon nyerő helyzetben van. Aki a karcsú derekú motorokra gerjed, nincs ilyen könnyű helyzetben – mifelénk még mindig a vaskos, csillogó és drága customok a divatosak.
Már megint Japán felé pislogunk és bezzegelünk: a frissen véget ért yokohamai Mooneyes Custom Show képeit nézve világosan látszik, hogy nem csak hárommillió forinttal a zsebben lehet belépni az épített motorok világába.
Korábban sokan azzal feleltek a kinti stílusra, hogy múló hóbort ez a retró – őket el kell szomorítanunk, a letisztultság állandósult és lassan kialakult az azonnal felismerhető japán formanyelv.
Nem kell kétezer köbcenti, akár 250-ből is lehet dögös gépet faragni. Ideálisak az egy- és kéthengeres metrikus motorok meg a régi angol szörnyek. Harley-ból sem kell a big twin – meglepő, hogy mennyire ütős lehet a sokak által lefitymált Sportster.
Nem kell giccses légecsetes festés, az egyszerű minták, a kopott tankok sokkal dögösebbek, mint a kardozó amazonokkal, meg bőrveretes lovasokkal cicásított fémnek tűnő műanyagelemek. Ha cifrázás, akkor aranyfüst és kézi, címfestő ecset; a japán motorépítők nagyra tartják az egyedi mintákat és alkatrészeket.
Akiket nem hat meg a túlzó európai stílus, vagy az Amerikából begyűrűzött sematikus bobber-vonal, nézzék végig a zsíros galériát – mindenki megtalálhatja a kedvenceit.
A képek forrása: Sparetime, Daikoube
