Amerikában élő olvasónktól, Vida Elvirától kaptuk ezt az írást. Biztos, hogy követőink többsége, a férfiak sosem kerülnek majd ilyen helyzetbe, de a történet akkor sem súlytalan számukra - családtagjaikat, barátaikat is utolérheti betegség. Az erő és akarat példájára mindenkinek szüksége lehet.

Az étterem teraszán egy pillanatra megáll az élet, mindenki az érkező motorokat bámulja. Huszonhét motoros veszi le sisakját, egy férfi meglepődve konstatálja: mind nő. Nem csak hogy nők, hanem a mellrákot túlélt nők, akik így szeretnék a világ tudtára adni, hogy van bennük erő, akarat és életvágy, hogy belevágjanak a tíz napos túrába, ami Los Angeles-től San Franciscóig tart.

Én is közöttük vagyok. Hogy is keveredtem ide? Ugyan a titkos vágyam az volt, hogy én leszek egyszer a szexis nő, aki bőrruhában lepattan a motorról, megrázza hosszú haját, és rákacsint a tébláboló Brad Pitt hasonmásra. Sokszor ábrándoztam, csak éppen arra nem számítottam, hogy rövid hajjal egyike leszek a mellrák túlélőinek.

Miután orvosom tudatta velem a megrázó hírt, az internetet túrtam keserűen, hátha találok valamit, ami a nagy rakás citromot limonádévá változtatja. Mellrák és kaland, ezt írtam be szatirikus humorral a keresőbe. A sok kék link között láttam meg az Amazon Heart, vagyis Amazon Szív feliratot. “Mi lenne ha a mellrák csak egy hatalmas kaland kezdete lenne?” - állt az oldal fejlécén. “Mit szívnak ezek?” - nevettem, és kíváncsian olvastam a résztvevők beszámolóit a tíznapos kaliforniai útról - ők képesek voltak megfeledkezni arról, ami valójában összehozta ezt a csoportot.  

2004-ben alakult az Amazon Heart. Egy ausztrál és egy amerikai hölgy úgy döntöttek, kirándulást szerveznek a mellrák túlélőinek, hogy csoportban szeljék végig az Egyesült Államok nyugati partját. A név kézenfekvő volt: a görög mitológia szerint az amazonok harcos nők voltak, akik levágták mellüket, hogy ezzel jobban kezelhessék az íjat. Nem csoda, hogy éppen velük azonosul sok túlélő - ők is harcosok, harcolnak az életért. 

Meredith és Megan meggyőzték a Harley-Davidsont, hogy szponzorálja a túrát, kölcsönözzenek motorokat. Kapcsolatba léptek a YSC-vel (Young Survival Coalition), a mellrákos fiatalok nemzetközi szövetségével. Segítségükkel alakult meg a csoport, amely a mai napig növekszik – sajnos évente mégis sokan eltávoznak. 

Az útvonal nem mindennapi, Kalifornia legszebb részein vezet. A híres borvidék domboldalait megmászva, az óceán szomszédságában kanyargó szerpentinen motoroztunk fel és le. Néha birkózni kell a hárommázsás Harley-kkal, mégis sokan vállalkoznak az útra. 

Denise, az ausztrál tanárnő 66 éves korában tanult meg motort vezetni, csak azért, hogy ő is Amazon lehessen. Colette öt éve a legrosszabb diagnózist kapta, feleszmélt, hogy álmainak nagy része még beteljesületlen. Beiratkozott a HD szervezte motoros tanfolyamra, és elkezdődött élete legnagyobb kalandja, pont úgy, ahogy a mottó ígérte. Nem csak vezetni tanult meg, azóta a mellrákot túlélt nők csoportjával már átszelte Ausztráliát, Angliát és az USA-t is. 

Jövőre Dél-Afrikába szeretne eljutni, ahol a Journey of Hope, vagyis a Remény útja túra keretében településenként tanítanák a nőket önkivizsgálásra, beszélgetnének az érintettekkel, hogy el tudják fogadni önmagukat. Fontos, hogy le tudják vetkőzni a szégyenérzetet, amit a kevésbé felvilágosult közösségekben éreznek a nők.       

Egy pihenőnél valaki a vállamat kopogtatja: “Csinálhatnék rólatok egy csapatfotót?” - kérdezi a szimpatikus fiatalember. “Anyukám most van a kórházban. Mellrákra operálták, biztosan örülni fog, ha elküldöm neki ezt a képet, tele életvidám és merész nővel, akik pontosan tudják min megy most keresztül”. 

Tíz nap után úgy érzem, megváltoztam. Mindig is merész voltam, az élet adta lehetőségeket kihasználtam. Így lett diplomám, férjem, gyerekeim, így kerültem az USA-ba, így tudtam elviselni a kemoterápiát. Ez most mégis más. Úgy érzem, innét már semmi sem lehetetlen, mindenre képes vagyok, hisz tudom, nem vagyok egyedül. Amazon vagyok és harcolok! Jöhetnek a további kalandok.