Feleségem portugál, úgyhogy megint apóséknál karácsonyoztunk Alentejo keleti csücskében, Elvasban. Ezt az apró tényt megemlítettem a szerkesztőségi levelezési listán. Páran annak rendje és módja szerint beköszöntek, boldog karácsonyt kívántak, vagy csak csendben kívántak nekem jót vagy rosszat. Ezzel szemben Árpád, a szerkesztőségi sírrabló és verőcei google-server viszont a következőt írta:

"cifranyomor :) fényképezz portugál kismotorokat lécci, meg spanyolokat. ezek a márkák az érdekesek:
AJP, Alma, Alsil, Anfesa, Casal, Celestino, Confersil, DC, Diana, EFS, Famel, Forvel Fundador, Macal Minarelli, Mairl, Masac, Mavico, Mayal, Mourisotan, Nacional, Narvic, Pachancho, Pápa-Léguas, Perfecta, Quimera, Quiper, Rápida, Símbolos, SIS Sachs, SO4, Vilar, Vouga, Zig

esetleg érdekes spanyolok is jöhetnek"

Az a tény, hogy alfabetikus sorrendben volt a lista vagy azt jelenti, hogy Árpád precízen ír levelet, vagy azt, hogy ezekről listát vezet. Az utóbbi kicsit félelmetesen hangzik, ki tudja milyen listája lehet még, de ám legyen, elmegyek fotózni, mikor legutoljára itt jártam, hegyekben álltak a kismotorok.

Mondjuk az nyáron volt, és a közhiedelemmel ellentétben karácsonykor Portugáliában is tél van, a szó európai értelmében. Fagyok ugyan nincsenek, de a motorozáshoz hideg van. Úgyhogy a helyiek, már aki teheti, inkább autóba ül. Érdekes amúgy az autófelhozatal, a tizenöt-húsz év közötti korosztály valamiért teljesen hiányzik. Rengeteg az új autó, szigorúan kis köbcentis dízelek, a maradék pedig nagyon régi.
Minden második sarkon áll egy R4-es, 505-ös Peugeot vagy Fiat 127. A francia-olasz dominancia teljesen elnyomja a német vonalat, egy-két E30-ba, Kadettba azért bele lehet futni. Ez alól az egyetlen kivétel a 190-es Merci, szigorúan dízel, kopott, de rozsdamentes bódéval. A portugálok nem autós népek, de a maguk módján szeretik az autóikat, leginkább hálából, mert mennek rendületlen.

Ugyanez igaz haszonfronton. Banditól kemény letolást kaptam, hogy nem írtam még meg feleségem nagybátyjának Peugeot 404 kisteherautóját. Ígérem bepótolom! Üdítő változás a magyar Transitos rögvalóság után a megannyi Bedford, az egyenplatóval, ami minden helyi kisteherautón megtalálható, kortól függetlenül.
De vissza a motorvadászatra. Árpádnak megemlítettem, hogy pár éve volt még a városban egy kedves, öreg bácsi, aki ilyen nemlétező kismotorokat szerelgetett, de nemrég meghalt. Árpád ki is adta a feladatot, hogy így karácsonykor jelentkezzek be a bácsi családjánál, hogy felvásároljam a hagyatékot, mert valami szakállas magyar gombócembernek az nagyon kellene. Inkább kutattam az utcán motorok után, bízva abban, hogy az FD 28mm-es objektívemmel majd csodás képeket tudok készíteni. A siker minden téren elkerült: az objektív annyira nem szereti az adapterét, úgyhogy a képek kicsit homályosak, a motorosok pedig otthon ültek.

Kettőt azért sikerült elcsípnem. Mindkettő Casal márkájú, előbbi kétkerekű, a másik három. Nagyjából ennyit sikerült megállapítanom. Az utóbbinak volt csak igazán romantikája, szemmel láthatóan mindenki ismerte a bácsit a nyeregben.
Sok minden eszembe jutott, a Piaggo Ape-től a tuk-tukon át a Mozaik utcai vizsgasorig. Ránézésre teljes mértékben háztáji termék, maximum százötven köbcenti lehet. Nem tudom, nem akarok spekulálni, hisz annyira értek a motorokhoz, mint a focihoz: tudom, hogy van. Majd Árpád megmondja, mi ez.

(Egyáltalán nem házi készítésű. Ez a Casal Tricarro Forvel 50, amelyet egyhengeres kétütemű blokk hajtott – választható volt helyi és Zündapp motorral is. – Árpád)