Ebbe a majd' tíz percben minden benne van. Reklámozzák a szocialista kereskedelmet, hirdetik a közbiztonságot, népszerűsítik a Vidámparkot és a sportot sem hagyják ki. Szinte hallom, ahogy Z. elvtárs felsorolja a szerencsétlen rendezőnek a feladatokat, aki izzad, de nem mondhat nemet, ha a büdös életben még egyszer forgatni akar.
A végeredmény? Előbb szájbarágós, majd vicces, aztán kínos, a végén meg hihetetlen – a reál-irreál-szürreál művészi koncepció megkerülhetetlenül jelen van az 1965-ös kisfilmben. Szerelem, vakmerőség és örült motorozás: nem kertelek, ezt látni kell.
