5000 km Čezetával. Az év: 1965


A múltkori hatvanas évekbeli útleírás annyira sok olvasót és posztolót eredményezett, hogy apósom úgy döntött: megírja a Čezetával tett második túráját is. Következzen az írás, olvassák szeretettel. A szerző Massányi Aurél.

Olyan jól sikerült egy korábbi, 1964. évi utazásom az akkori Čezeta robogómmal – erről ezen a linken olvashatnak -, hogy 1965-re újabb motoros utazást terveztem, ebből 15 napnyit elsősorban Jugoszláviába, mert oda akkor évente lehetett útlevelet és dínárt igényelni. Persze azért Európa nyugati felét is újra fel akartam keresni a hónapból hátralevő, maradék 15 napon. Különösen érdekelt Szarajevó és Mostar, továbbá a jugoszláv tengerpart.


A kép csak illusztráció, de a motor típusa stimmel

Jugoszlávia akkor félig nyugati országnak számított, és aki nem kapott nyugati útlevelet, az a jugókon keresztül próbált disszidálni, bár ez sem volt könnyű, viszont kevésbé volt kockázatos, mint a magyar határon, azaz a vasfüggönyön való átjutás. A müncheni ismerősök küldtek meghívólevelet és némi nyugatnémet márkát, mert ez volt a feltétele a nyugatra szóló útlevélnek akkor, amikor nem járt 70 dollár. A hiányzó nyugati valutát újra a Fecske cigarettával és a maradék dínár átváltásával kellett pótolni. Forintot nem volt érdemes vinni, helyette inkább itthon kellett dollárt, német márkát vagy osztrák schillinget szerezni feketén.

 

Mivel a jugoszláv utazási irodáktól semmiféle anyagra nem számíthattam, rendes térképet pedig nem árultak a boltokban, idehaza kutattam fel egy elég jól hasznosítható útikönyvet. A felkeresendő olaszországi városokról már voltak anyagaim 1964-ből. Az előkészületek hasonlóak voltak, mint az 1964-es útnál, úgyhogy ezeket most nem részletezem, akit érdekelnek, az kanyarodjon vissza az előző útleírásra. Jugoszláviában nem voltak Jugendherbergék, azaz ifjúsági szállások, úgyhogy privát szobákban szálltam meg.

Magát az utat és a látottakat részletesen most sem írom le, azokat az útvonal alapján útikönyvekből elő lehet keresni. Csupán a mai értelemben szerintem érdekesnek tartott eseményeket foglalom össze és kitérek azokra, amelyek mind a mai napig hatással vannak rám. 44 év távlatából írom le ezeket.

Az útvonal:

Budapest – Szeged – Szabadka – Újvidék – Belgrád – Szabács – Szarajevó – Mostar – Dubrovnik – Split – Zára – Fiume (Abbázia) – Postojna (posztojnai barlang) – Trieszt - Velence – Ravenna – Rimini – San Marino – Bologna – Modena – Verona – Garda tó – Trento – Bolzano – Canazei – Passo Pordoi - Cortina d´Ampezzo (Dolomitok) – Dobbiaco - Innsbruck – München – Chiemsee – Salzburg – Bécs – Pozsony – Budapest.

Említésre méltó események

A magyar-jugoszláv határon a magyar vámosok kitüntettek azzal, hogy körülbelül fél órát foglalkoztak velem, mindenképpen azt szerették volna megtudni, hova rejtettem el valutát. Talán unatkoztak, mert a határon nem volt forgalom. A rengeteg Fecske cigaretta nem érdekelte őket. Végül akkor hagyták abba a keresést, amikor azt mondtam: láthatják, bőséges mennyiségű hivatalosan vett dinárom, sőt hivatalos nyugatnémet márkám is van. Akkor csak kiviteli engedéllyel lehetett valutát kivinni az országból. Magyaráztam, hogy csak azért van nyugatra szóló útlevelem, mert végigmegyek majd a Dalmát tengerparton Dubrovniktól Trieszten keresztül Velencéig, majd onnan már visszafordulok és hazajövök. A jugoszláv oldalon csak pecsételtek, és jó utat kívántak magyarul.

 
Belgrád, Citroen Amival, Volga M21-gyel, Panoráma-Rekorddal és DKW F800 furgonnal

Már Szabadkán feltűnt, hogy az üzletekben bőséges választék van olyan nyugati termékekből, amelyek itthon többnyire csak az IKKÁ-ban voltak beszerezhetőek. A gépjárművek száma is jóval meghaladta a hazait. Újvidék már akkor lenyűgözött gépjárműforgalmával és Belgrádban is csak kapkodtam a fejemet.


Belgrádi vár

Viszont én Belgrádban a régi Nándorfehérvárt kerestem, amit nem leltem meg. Bánatomban, a várban kerestem a megnyugvást, ami sikerült is. Tudvalevő, hogy a vár Hunyadi és Kapisztrán csapatainak köszönhetően 1456. július 23-án, az oszmán csapatok elvonulásával megmenekült a pusztulástól. A győzelem híre bejárta egész Európát, de Magyarország elvesztette Hunyadit, aki az ostrom után támadt pestisjárványban meghalt, s Kapisztrán is követte őt 1456 októberében. A győzelem emlékére III. Calixtus pápa elrendelte a déli harangszót, mely a rendszerváltás óta felhangzik minden nap a magyar rádióban és televízióban is.


Akkor nálunk még nem voltak panelházak

Akkor kezdett épülni az „új Belgrád”, a toronyházaival, s akkor még nem sejtettem, hogy néhány éven belül nálunk is elkezdődik a „panelprogram” a maga szörnyű városképével.

Mindig is érdekelt Szarajevó, mint az oszmán hódítók alapította város, mely az újkor hajnalán Európa legfejlettebb városai közé számított. Útikönyvem szerint egyedülálló légkörét a történetét alakító négy vallási csoport (római katolikus, moszlim, ortodox és zsidó) által hátrahagyott épített és más kulturális javak adják. Továbbá Szarajevó a világ egyetlen városa, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.


Moszlim temetés Szarajevóban

Ezeket mind igaznak találtam, de számomra mégis a legizgalmasabb a keleti piac volt, ahol sikerült lencsevégre kapni egy igazi moszlim temetési menetet. Ezt követően megnéztem a muzulmán temetőt is.


A mecset, amelyben bujkáltam 

A képen látható mecset és minaret (középen hátul a díszes városháza) örökké emlékezetes marad számomra. Fél tizenkettő után megkerestem a minaret bejáratát, és mivel nyitva volt, felmentem, majd körbesétáltam az erkélyen, és gyönyörködtem a kilátásban. Egyszer csak hallok valami éneklésfélét, mely az erkély másik oldala felől jött. Ekkor jöttem rá, hogy ő a müezzin, aki a déli imára hívó imádságot énekelte. Letérdeltem az erkélyen, hogy alulról ne legyek látható majd négykézláb körbe jártam úgy, hogy mindig a másik, ellentétes oldalon legyen éppen a müezzin, és amikor a lépcsőházhoz értem, elmenekültem. Ezt követően engesztelésképpen elvégeztem a rituális mosdást és a cipőmet kívül hagyva, a mecsetben az utolsó sorban végigcsináltam a szertartást úgy, ahogy azt az előttem levők. A körülöttem levők nem vettek észre semmit és kifele jövet a cipőmet is megtaláltam.

A másik nagy élményem Szarajevóban a burek volt, ezt ettem reggelire, ebédre és vacsorára az egyik étkezdében a piacon, ahol csak és kizárólag burek volt kapható. A burek tésztája rétestészta jellegű, de hajszálvékonyra nyújtva (ezért csak kézzel lehet elkészíteni). Ez, és csakis ez teszi a bureket burekká, bármilyen, klasszikus rétestészta vastagságú már nem burek és természetesen nem is olyan finom. Az eredeti burek húsos/fűszeres, vagy túrós töltelékkel készül, és még kellemesebb élményt ad, ha minden falat után egy korty joghurtot is iszunk hozzá. A körülbelül négy centiméter átmérőjű rétest a közepéről kezdve, tekerve egy hatalmas tepsiben helyezik el, majd ropogósra sütik. A darabolást speciális félhold alakú spatulával végzik. Én mind a kétféle ízesítéssel kipróbáltam, de a húsos jobban ízlett, természetesen joghurttal.


Mostari híd épségben

Mostarban (Stari Most, azaz Öreg Híd) én még az eredeti, több száz éves hidat láthattam a sikátorokkal együtt. Mostar után nem sokkal jött a kellemetlen meglepetés: a tengerparti út konstrukciós munkák miatt zárva volt, és csak a tengerparttal párhuzamos, makadám hegyi úton lehetett csak Dubrovnikba menni.


Ezen kellett végighajtanom az apró robogókerekekkel

A borzaszó út és a kietlen táj még álmomban se jöjjön elő. El sem tudtam képzelni, hogy lehet itt élni, pedig időnként lehetett látni életjeleket a romos épületek körül. Ez, és a későbbi, összesen több száz kilométeres makadámút annyira megviselte a gumiköpenyeket és a lengéscsillapítókat, hogy az út végén, terven kívül Pozsonyban éjszakáztam rokonoknál, másnap pedig lecseréltem mind a három köpenyt és mind a négy lengéscsillapítót. Viszont a járgánnyal a teljes út során semmi baj nem volt.

Dubrovnikban a háziak csodájára jártak a robogómnak, megengedtem, hogy kipróbálják, legjobban az önindítót díjazták. Cserébe elláttak mindenféle hasznos tanáccsal. Többek között azzal, hogy minden múzeumi belépő, hajójegy kétszer annyiba kerül külföldieknek, mint a hazaiaknak. Ezért azt javasolták, hogy a pénztárnál ne szólaljak meg, csak adjam a pénzt, akkor nem veszik észre, hogy külföldi vagyok. A társalgás mindkét fél részéről hiányos német nyelven folyt. Ötletük bevált, a későbbiekben számottevő mennyiségű dinárt sikerült megtakarítanom ezzel a módszerrel.


Dubrovnik, pont olyan, mint ma

Arról viszont hallgattak, és csak később tudtam meg, hogy a kedvezmény a szállásra is vonatkozik. Megkérdeztem a szállásadóktól, hogy náluk a fürdőszobában miért nincs vízóra, mert Belgrádban és Szarajevóban a privátszállásokon volt. Felvilágosítottak, hogy ha a szobakiadó állami bérlakásban lakik, akkor kötelező a vízóra. Az ő házuk privát ház, nekik a kertben van az egész épületre egy. Ez 1965-ben volt! A kilátás a városra már akkor is olyan volt, mint manapság, a sikátorokban a turisták egymást is fényképezték, az útikönyvben talált Onofrio kutat először meg sem találtam, mert nem vagyok hozzászokva ekkora kútmérethez.


Dubrovnik, de hol a tömeg?

 Visszafelé, egészen Splitig megint a borzalmas makadámút, de szerencsére itt véget ért, fellélegezhettem, hogy megúsztam. Zavart, hogy a robogó sokszor megcsúszott a hajtűkanyarok apró kövein. Ez főleg lejtmenetben volt igen veszélyes, pláne amikor szemben is volt forgalom. Innentől kezdve már kiváló, új úton roboghattam tovább. Split egyik fő látványossága a Diocletianus Palota, a másik pedig Grgur Ninski püspök hét méter magas szobra az Aranykapunál, a Palotán kívüli téren. Alkotója Ivan Meštrović (1883-1962), a világhírű horvát szobrász és építész. Talán azért volt végig szerencsém az úton, mert a szobor nagy lábujját megérintettem, ez az ottaniak szerint szerencsét hoz.


Split, Zastavával

Kevesen tudják, hogy Zára, a legrégebbi Adria-parti szláv város (ettől azért története még a római időkben kezdődött) 1797-től a Habsburg-birodalom része volt. 1920-ban Olaszországhoz került, 1947-ben pedig Jugoszláviához, ma Horvátországhoz tartozik. A tengerparti út hangulatát a mellékelt kép idézi.


Tengerparti út, hangulatos híddal

Tovább robogva az új tengerparti úton megérkeztem Fiumébe. Innen kirándulás következett a híres, Monarchiabeli Abbáziába, ahol nagyapám sokszor megfordult, remélve, hogy kigyógyul a tüdőbajból. Sajnos nem sikerült, apám 17 évesen félárva lett. Pólát ki kellet hagynom az idő rövidsége miatt, pedig szívesen megnéztem volna, mert anyai nagyapám ott volt haditengerész. Két év múlva ez a vágyam is teljesült.


Posztojnai barlang Fiat 1100-assal

Triesztig már csak egy megálló volt, a híres posztojnai barlang. Ennek egyik érdekessége, hogy kisvonat visz be a barlang belsejébe, majd onnan indul a gyalogtúra, ez már 1964-ben is pont úgy működött, mint ma. A másik pedig a barlangi gőte, amelyről azt mondták, csak itt látható.


Trieszt, Fiat 600, Fiat 500, DKW Junior, Autobianchi Bianchina, Fiat 600, Lancia Fulvia

A jugoszláv-olasz határ átlépését észre sem lehetett venni, máris Triesztben voltam, ott, ahol a Sándor Mátyás története játszódott. Körülbelül tíz éves koromig azt hittem, hogy Verne Gyula magyar író, mivel az édesanyámtól kapott régi könyv címlapján így szerepelt a neve. A római kori emlékek Triesztben is összeépültek az újkoriakkal, mint például a Ricardo-diadalív, de már akkor járt a városban trolibusz. A halpiacon nem tudtam végignézni, ahogy az olaszok pultnál állva ették az osztrigát, persze citrommal megvizsgálva, hogy még él-e az állat.


Rimini, Ford Taunus 12m, Fiat 600x2, Fiat 500 Giardiniera

Viszont a Miramare kastély gyönyörű kívül-belül. Ravennában érdekesség az ókeresztény Theoderik mauzóleum: tízszögletű, zömök építmény, a teteje monolit kő. A kő méretei: 33 méter kerület, 300 tonna súly. Isztriai fehér mészkőből készült. El sem tudom képzelni, hogy tudták odaszállítani. Riminiben is van diadalív, de a város inkább mint csodálatos tengerparti üdülőhely nyűgözött le, persze akkor még nem volt annyira tömött, mint ma.


San Marino, öltönyösökkel

San Marino a legrégebbi, ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino), aki a monda szerint Dalmáciából érkezett 301-ben (más források pontosítanak: Rab szigetéről származott), és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket befogadhassa (ő maga is keresztény volt). A san marinóiak őt tekintik a köztársaság megalapítójának .


Verona, Cezata, Renault Dauphine, Alfa Giulia

 A híres veronai amfiteátrum mellett árválkodik a robogóm. A történet a következő: délelőtt 10 óra körül körülbelül 30-40 Vespa, illetve Lambretta közé parkoltam, de fél egyre mind eltűntek. A Garda-tó partján egészen a víz szélén vezetett az út, ki- és bebújva a sorban egymást követő alagutakba, ilyet még előtte nem láttam.


Garda-tó partja, sötét színű Taunus 17m Turnier, világosban egy Fiat 1100

Trentóban a Neptun-kút kötötte le figyelmemet.


Trento, balra a kötelező Bogár, jobbra Taunus 12m, Fiat 1300, Taunus 15m, távolabb egy 1100-as Fiat orra

 Bolzanónak csak a neve olasz, a város egyébként osztrák.


Bolzano, Fiat 1100, Fiat 600, Opel Kadett A Caravan, és egy Alfa Giulia orr

Canazei, majd a Dolomitok megmászása májusban nem kis megpróbáltatás volt kismotorral, de végül feljutottam a 2239 méter magas Passo Pordoi-ra.


Canazei. Egy újabb és egy régebbi Ford Taunusszal, jobbra egy Daf Daffodil, félig rejtve
 egy Opel Rekord Caravan

Cortina d'Ampezzo Olaszország leghíresebb és legismertebb síparadicsoma, a gyönyörű fekvésű, patinás téli üdülőhely ekkor már üres volt, én pedig siettem, mert romlott az idő.

Még egy utolsó megálló Olaszországban, majd Ausztria, Innsbruck jött a hófedte hegycsúcsokkal. Münchenbe már szinte haza érkeztem és az ismerősöknél két napot töltöttem. Itt kezdett úrrá lenni rajtam a honvágy.


Innsbrucki búcsú. Opel Rekord látszik félig, mögötte egy Ford Taunus Transit furgon, aztán
VW Bogár, T1-es és egy Fiat 1500 Spider 

Az utolsó müncheni reggeli után, útban hazafelé megálltam Chiemsee-nél, ahol elhajóztam II. Lajos romantikus kastélyához, a Herrenchiemsee-hez. A kastély tükörterme a versailles-i palota mintájára épült, szépségében talán túlszárnyalva azt.

Utolsó megállóm Salzburg (Salzkammergut) volt, majd Bécsen át Pozsonyba érkeztem. A csehszlovák határőrök először intettek, hogy megállás nélkül menjek tovább, majd óriási fütyülés, kiabálás jött, hogy álljak meg. Kiderült, hogy először csehszlováknak hittek, de hátulról, a rendszámomról kiderült, hogy magyar vagyok. Gyanús lett nekik, hogy Ausztriából nem közvetlenül hazafelé tartok. Arra gondoltak, talán csempész vagyok, én meg az igazat nem mondhattam meg nekik, azt, hogy Čezeta alkatrészeket akarok venni. Ezekre akkor kiviteli tilalom volt. Egy éjszaka következett Pozsonyban a rokonoknál, majd négy új lengéscsillapítóval és hátrom új köpennyel irány Budapest.

A motort még sok tízezer kilométeren át használtam utána, de 1968-ban megörököltem az akkor egyéves, családi Skoda 1000 MB-t. A hatvanas években autótulajdonosnak lenni óriási előrelépés volt, nem is használtam többé a Čezetát, eladtam. A családi Skodák történetéről egyszer már régebben megemlékeztem, azt az írást itt olvashatják.

A bejegyzés trackback címe:

https://sebessegoltara.blog.hu/api/trackback/id/tr15996010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Calmy Zee 2009.03.12. 12:56:30

Hat mit mondjak, ez fantasztikus ! En akkor szulettem az akkori Jugoszlaviaban, Zentan, es most is ott elek. Bennem egy kis nosztalgiat ebresztett a regi hazam irant, amit Magyarkent a sajatomnak ereztem egeszen addig mig szet nem esett !FANTASZTIKUS EZ A CIKK !!!

biker_kolee 2009.03.12. 13:40:31

Eszméletlen. :) Mennyi volt az utazó/átlagsebessége ennek a csodagépezetnek?

WP12 2009.03.12. 14:05:15

Olvasni is élmény volt, gondolom végig utazni még inkább :-)

A déli harangszóval kapcs. nekem úgy rémlik, hogy a rádióban gyerekkoromban (80-as évek) is volt déli harangszó. (A tv-ben csak azért nem, mert akkor még nem volt napközben műsor).

Verne Gyuláról pedig szerintem minden gyerek sokáig gondolta, hogy magyar :-)))

BeeTm · http://beeproject.atw.hu 2009.03.12. 14:19:58

Én egy Opel astra f kombival mentem Zadarba oda és vissza,na az nekem bőven élmény volt,nemhogy körbe menni egy 50ccm "lélekvesztő" robogóval Splitig le majd fel Bécsig és vissza Bp.....

Azt hiszem kijár a maximális tisztelet,le a kalappal!

lanciabacci 2009.03.12. 14:41:30

Jó fej lehet az öreg, akkoriban elég kevesen vállalkoztak ilyen kalandokra. Szerény, de nagyon vagány! Riszpekt!

Kérek valahol egy bővebb galériát is a korabeli fotókkal!

lanciabacci 2009.03.12. 14:42:39

Jó fej lehet az öreg, akkoriban elég kevesen vállalkoztak ilyen kalandokra. Szerény, de nagyon vagány! Riszpekt!

Kérek valahol egy bővebb galériát is a korabeli fotókkal!

Solymika 2009.03.12. 14:58:40

Nagyon tetszik az írás!! :)

Solymika 2009.03.12. 14:59:39

Nagyon tetszik az írás!!! :)

Kopasz Szuzukis 2009.03.12. 15:31:28

Semmi "csoda" nem volt az akkori gépekben. Csak egy: minőségi munka. Abban az időben még nem léteztek a mai "csodaöntőmasinák", így az alkatrészek döntő többsége egy, vagy több lépcsős kovácsoláson is átesett. Így igen tartósra sikeredtek. De manapság ez nem igény. Legalábbis a gyártók, és a kereskedők szerint.
Amúgy szívesen begurítanám azt a Cezetát a garázsomba. Vagy a "testvérét", egy Tatrant.

Rocko- 2009.03.12. 15:37:33

a végén rájöttem hogy be kéne csuknom a számat.

Csikós Zsolt 2009.03.12. 15:45:15

@WP12:
Volt műsor az mtv1-en, csak a 2-esen nem. Rosszul emlékszel. Dél körül néha kiírták, hogy "Szünet", meg "Adáshiba", meg ilyenek, de volt.

Csikós Zsolt 2009.03.12. 15:47:08

@BeeTm:
A Cezeta 175-ös volt, az azért nagyon nem 150. Nagyon ritka volt akkor még az 50-es robogó, a kismotorok voltak akkorák.

Csikós Zsolt 2009.03.12. 15:48:21

@lanciabacci:
Kattints rá bármelyik képre, az összes fotó ott van, ami az úton készült.

Kisbandi 2009.03.12. 15:50:53

Nagyon jó cikk!!

gyakorlati kérdés: csomagok cipelése, tárolása, váltóruha hogy működött akkoriban?
Hajózni a Chiemsee-n - vitte a hátizsákot is?
vagy akkor még nem volt lopós világ?
És ez is hiányzik már manapság, bár lehet hogy a bizalmatlanság az oka,nem vegyülnek az emberek a helyiekkel vagy viszont, a turistákkal.
Magánszállások pedig.....nem volt netes foglalás, csak sima érdeklődés a kis falukban, hol alhatnék meg...De jó lenne egy ilyen túrát lenyomni.......

Kisbandi 2009.03.12. 15:52:37

hol a kommentem???????

weatherby 2009.03.12. 15:57:02

Nekem ekkortájt egy Czetka 175 ösöm volt. Fantasztikus motor volt, sajnos eladtam, hogy a Trabantomat meg tudjam venni /micsoda öröm lenne ma azt hajtani az Aprilia helyett/. A CZ a világ egyik legjobb gyára volt, mai is az. Egyébként fegyvergyártás az alap profilja, nosztalgiából most is van egy CZ puskám, /vadászok/, a híres CZUB gyártól. / Ceska Zbrojovka Uhersky Brod/

malenykij polgar · http://mbybk.blog.hu 2009.03.12. 16:25:48

Nagyon klassz út lehetett, ma már elképzelhetetlen izgalmakkal (határ).
Az embernek kedve lenne végigjárni, csak ma már sokkal kényelmesebb minden.

A világ másik egyetlen városa pedig Jeruzsálem, ahol pár száz méteren belül van katolikus, ortodox templom, mecset és zsinagóga.

AtoszMester 2009.03.12. 16:33:08

Tök jó poszt.:)

A motor még mindig randa.Ilyen cuccért pénzt adni... A randa járművek szeretete úgy látszik, családi hülyeség :D

Pilgram (törölt) 2009.03.12. 16:47:07

nagyon jó cikk, gratula! egy-egy ilyen egyedül megtett utazás alatt saját magát is sokkal jobban megismeri az ember..
jó lenne egy ilyet végigcsinálni, de hogy 1 hónapra elmenjek szabira...kizárt dolog sajnos. azért eccer hátha!

apamacko 2009.03.12. 16:52:15

Tisztelt Massányi úr !
Gratulálok a túrához és most az íráshoz is !
"Pólát ki kellet hagynom az idő rövidsége miatt, pedig szívesen megnéztem volna, mert anyai nagyapám ott volt haditengerész. Két év múlva ez a vágyam is teljesült."
Kérem ezt is írja meg !!
Köszönettel : apamacko

baskiria 2009.03.12. 16:55:28

Zsenialis utazas, zsenialis iras. Meg meg meg!

yeti 2009.03.12. 16:59:36

Az első túraleírás óta várom a folytatást.Nagyszerűen sikerült,gratulálok a poszthoz és az utazáshoz is.

Kivancsi 2009.03.12. 17:03:37

En harom eve mentem horvatba egy 1966-s pupos wartburggal.. termeszetesen nem az autopalyan hanem csak fouton..
De egy elmeny volt.. ahol kellett ott feltudtam venni 110-es tempot. Ahol meg hegyet kelett masznom ot bekapcsoltam a futest :):):) Zadar, Trogir, bejartam a kornyeket nagyon sokan megneztek az oreglanyt... Komolyan problema nelkul vissza is hozott....

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2009.03.12. 17:39:17

De fura volt látni a Garda és a Verona képet: szinte méterre ugyanitt készítettem, 2005-ben a saját ugyanilyen fotóimat, szintén motorral...
Sok volt nekem is egy seggel az 1030 km a dolomitokon át - az ő teljesítményét mégis "kicsit" többre tartom.

Le a kalappal.

scheerti · http://scheerti.blog.hu 2009.03.12. 17:55:41

Ma a Csikós-rokonság van terítéken, de ezt a szó legpozitívabb értelmében mondom. Nagyon tetszett a Panda-poszt is, ez meg, hát, nem találok szavakat. Hatalmas gratula.

Benikuty 2009.03.12. 18:18:51

Gratulálok! Gyönyörű post:)
Adott korban igazán kimagasló teljesítmény volt. A lehetőség megteremtéséhez is valami nagyot kellett homorítani.

Rocko- 2009.03.12. 18:56:00

a végén jutott eszembe, h be kéne csukni a számat.

Nolik · http://www.nolikantal.com 2009.03.12. 19:13:21

Kiváló cikk, gratulálok.

Pár hete voltunk sielni Jahorinán, Sarajevo mellett és lementünk egy este a belvárosi bazárba, a mai hangulatát a majd fél évszázaddal előtti képek is remekül visszaadták.

Más "öregmotoros" sztori. Apósom nyugdíjas katonatiszt. Mesélte, hogy a hetvenes években NDK-s tisztekkel volt valami közös dzsembori, ahová akkori nyugalmazott tiszteketet is meghívtak. Valahogy szóba jött a motorozás. Mire az egyik tata elkezdett nosztalgiázni: a mostani motorozás kismiska, bezzeg amikor én fiatal voltam, akkor voltak ám a jó kis motorozások Ukrajnában!
Bocss az OFf-ért

Boli – Ch.T. is, meg hát! 2009.03.12. 19:59:00

.urva jó a blog... Na ezért érdemes ilyent olvasni. Bár, hogy autóbuzi vagy, az is látszik a képaláírásokon... TETSZIK NAGYON!!!

Boli – Ch.T. is, meg hát! 2009.03.12. 20:03:12

.urva jó... Nagyon tetszett, ezért érdemes olvasni a blogot. SZUPER!

axax 2009.03.12. 20:26:19

Ez a túraleírás is qrva jó lett! Remélem az 1967-es Pulai túrához is szerencsénk lesz nemsokára!

Alf (törölt) 2009.03.12. 20:56:33

köszönet, élvezet nézni a képeket, és az elsőkézből származó szöveget olyan időkről, amikor én még tervben sem voltam.

streetsta · http://managertoys.hu/ 2009.03.12. 21:02:19

No igen, már vártam nagyon ezt a posztot a múltkori túraleírás után. Csak csatlakozni tudok Apamackóhoz, és buzdítani Massányi urat, örvendeztessen meg minket még pár hasonló leírással.

amc 2009.03.12. 21:12:30

Le a kalappal a túráért és a posztért is!

loláb 2009.03.12. 21:15:02

@Nolik:
Édesapám építészmérnök volt a rendszerváltás előtt. Volt pár állandó kőmüvese, ácsa, segédmunkása, mivelhogy maszek volt.
Az egyikük, a Kiskabos (pont úgy nézett ki, pici ember, lángvörös hajjal, a "rendes" neve Rendes József) volt nagy motoros. A culágerkedés előtt Komlón volt bányász, elég jól fizették, minden pénzét nőkre, piára, meg a motorozásra költötte.
Ő mesélt pl az 350-es jawaval, meg a kortárs BMW-kel, angol vasakkal (hogy a fenébe jutott hozzájuk, az rejtély) elkövetett garázdálkodásokat, pl. mint amikor már nem szomjasan betette két V alakú fatörzs közé a motort, vagy eldőlt valami erdőszélen, és elaludt a lábán a Jawaval:). Másnap alig birt ráállni:)

Jófej az öreg, nem tudom még él-e, bő egy éve találkoztam vele utoljára, a gégéjét már eltávolították...sajnos ez az életformával jár.
Tetszett neki a Banditom, vittem vele egy kört. Élvezte, nagyon.

loláb 2009.03.12. 21:15:45

A cikk pedig zseniális, akár az előző. Köszönjük.

Sam75 2009.03.12. 21:44:14

nem semmi, ez lehetett aztán a kaland. én 2004-ben jártam Pulában, érdemes megnézni. És nem kell meglepődni a magyar utcaneveken :-) meg kell nézni a hadtörténeti múzeumot (magyar királyi haditengerészeti emlékek tömkelege) és persze a colosseumot. és ha még van idő tessék kihajózni onnan még szebb. Aztán hazafelé ajánlom Rovijn-t is.

Kedves Csikós Zsolt
az a minimum hogy a sok kocsi közül az egyikkel elkalandozol az apóssal Pulába :-) Biztos hogy egy nagyon komplex élmény lesz most is.

Dzsó Bendzsó 2009.03.12. 21:51:23

A harmadik kép Belgrád. Nem Szabadka.

Kinetic 2009.03.12. 21:57:37

Ez meg mi a f...?
Úgy néz ki, mintha egy robogót összekombináltak volna egy elemlámpával és egy műfallosszal.
Ritka ronda. Borzalom.
Hát, igen akkoriban nem nagyon lehetett válogatni. Biztos volt aki ilyet is vett...

MKati 2009.03.12. 22:30:59

@Kinetic: Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Mármint azt, hogy leírsz párszáz karaktert ide, csak azért, hogy megismerjük "szellemes" stílusod. Amint látom, tudod használni az internetet, légy szíves keress ott weblapokat, ahol választ találsz a kérdésedre.:-(

A Kárpátok Ostora 2009.03.12. 22:37:01

Csodás cikk. Pár fotó, néhány egyszerű mondat és az embert szétveti a nosztalgia egy sosem volt világ iránt. Valahogy a Cinema Paradiso jut eszembe. Meg a Roma, cittá aperta. Meg a teljes olasz újhullám.
Nagyon köszönöm.

Geri001 2009.03.12. 23:33:04

az semmi!
én komáromba mentem oda vissza 100Km simsonnal visszafelé egyhuzamba esőbe fél liter piával póló, rövidgatya..:D
egyszer még lemegyek vele a balatonra is....

Geri001 2009.03.12. 23:35:01

a moci télleg ronda dehát nem volt más...

A Kárpátok Ostora 2009.03.12. 23:36:34

Csodás cikk. Pár fotó, néhány egyszerű mondat és az embert szétveti a nosztalgia egy sosem volt világ iránt. Valahogy a Cinema Paradiso jut eszembe. Meg a Roma, cittá aperta. Meg a teljes olasz újhullám.
Nagyon köszönöm.

silurus 2009.03.13. 00:54:22

Valaki alkalmazza már időnként újságírásra ezt a kitünő stílusú, regi vágású, és tetőtől-talpig úriembert! Minden sora élmény ! Vagy legalább Cs. Zs. dumálja rá kedves apósát, mondja tollba az eddigi egész életét. Minden sorát(szándékos szóismétlés) örömmel olvasnám.Mennyire jó is jót olvasni...És hány embernek fogalma sincs erről....

gin74tonic 2009.03.13. 03:06:40

.. volt itt a cikkben egy hanyag igeret Pola val kapcsolatban... mikor is olvashatjuk? :)

diablos 2009.03.13. 03:24:19

Köszönet a szép emlékekért!Én 74-ben ovisként jártam meg a Mostar-Dubrovnik útvonalat.A Neretva medrébe esett rozsdás autóroncsok még most is eszembe jutnak!Azon a hegyi makadám úton egy kőomlás könnyen véget vethetett volna az útnak!
Jó látni azt a sok FIAT-ot, az volt az "aranykor" a cég történelmében.
Jó egészséget!

balumaci · http://myspace.com/djbalumaci 2009.03.13. 06:59:59

Fantasztikus olvasmány, tanítani kellene..
irigykedve olvastam végig, hiszen akkoriban még tervben sem voltam nemhogy, megélhettem volna. Szép teljesítmény egy ilyen túrát végigvezetni a mai kor bringáival is.
Tisztelet!

zöldi 2009.03.13. 07:14:43

Élmény volt Massányi Úr, köszönjük!
Szeretettel várjuk a további élményeket!

kerokaa 2009.03.13. 11:04:46

Köszönet az élményért! Eddig azt gondoltam, hogy a Jawa 350-est lecserélem, ha komolyabb túrára készülök. Most ezt megfontolom :) Alig várom a következő Massányi Aurél írást!

Csikós Zsolt 2009.03.13. 13:13:31

Emberek, apósom válaszolt e-mailben néhányra a fenti kérdések közül, ide teszem alább:

"Soha nem féltem akkor, hogy bármelyik motoromat ellopják. Bezzeg ma?

Chiemsee-nél a motoron maradt az összes csomag
órákra, de nem tűnt el egy sem.

60-70 km/h átlagsebességet lehetett elérni. A Genova-
Milano autópályán sikerült elérnem 75 km/h-t. 150 km."

Pistabá 2009.03.13. 14:12:10

A moci valóban furcsa, az a hosszú képződmény az elején, háát.. :) De a túra érdekes és jól lett megírva. Csapatos csapatás nem volt akkoriban?

collosmester 2009.03.13. 14:44:59

Gratulálok a cikkhez, őszintén irígylem az átélt élményeket! Én 1978-ban harmadmagammal 3 P20 Pannóniával tettem hasonló kört (Róma volt a legtávolabbi pont). Azt leszervezni és teljesíteni nem volt egyszerű, de ez az út 1964-ben...! EGYEDÜL! Őrület! Komolyan libabőrös lettem amíg olvastam! Valahogy ezt az írást olvastam először, úgyhogy máris kezdem az előzőt olvasni és nagyon várom a könnyelműen beígért pulai útról szóló beszámolót! Mégegyszer szívből gratulálok és köszönöm!

collosmester 2009.03.13. 14:47:49

Bocsánat: a második út 1965-ben volt.

hft 2009.03.13. 16:01:24

Gratulálok én is a cikkhez, köszönöm szépen!

kuciber 2009.03.13. 20:19:45

Írígylésre méltó kalandok. Ezeket ma már nem lehetne megélni. Annyit változott a világ.
Viszont olvasni is nagy élmény.
A múltkori írás annyira lázba hozott, hogy elhatároztam, nem halok meg addig amíg egy hasonló nagy kört nem teszek meg Európában.
De egyedül ma már nem mernék elindulni.

johnny77 2009.03.13. 22:40:13

Köszönöm szépen Massányi Úrnak, hogy ismét megosztotta velünk motoros élményeit. Nagyon élvezetes volt az útleírást olvasni. Van ezeknek a '60-as években készült képeknek valamilyen nosztalgikus hangulata. Gratula! Ja és igen, várjuk a pólai úti élményeket.

nemrut 2009.04.11. 07:43:02

F A N T A S Z T I K U S !!!
Kérjük szépen a folytatást és a többi motoros kalandot is leírni szíveskedjen. Nem lehet abbahagyni. Szerintem még könyv formájában is sikere lenne ezeknek az útleírásoknak. Nekem nagyon tetszik ez a szerény vagányság!

Gratulálok!

Ui.: Várjuk kiéhezve a folytatást!

Friss topikok

Hirdetés