Battle Of the Kings döntő

Wheels and Waves 2015

bok_donto_biarritz_16_of_20.jpg

Elhiszem, hogy baromi jól hangzik, hogy Dél-Franciaországban kell motorozni az embernek Harley-Davidsonnal. A Battle Of The Kings motorépítő (pontosabban H-D Street 750 átépítő) sorozat döntőjére jöttem és a szervezők előre megkérdezték, hogy akarok-e motorozni. Ez valami beugratós kérdés lehetett nyilván.

bok_donto_biarritz_1_of_20.jpg

Mivel mindig kézipoggyásszal repülök, súlyos kompromisszumot kellett kötnöm: vásároltam egy braincap jellegű tökfödő sisakot, amit egyébként utálok és nem javaslok senkinek. Ez egyedül arra jó, hogy ne állítson meg a rendőr. De csak a hülyék használják azért a sisakot, mert tilos sisak nélkül motorozni.

A buli jól indult, mert a Budapesten tapasztalt felhőszakadás szépen eljött utánunk. Lehet, hogy ebből nem lesz motorozás holnap?

bok_donto_biarritz_3_of_20.jpg
Nem lett. (Pedig egy Breakout ázott ott az esőben, mintha direkt nekem hozták volna.) De  a délelőtti sajtótájékoztató után (tengerparti étterem persze) kimentünk a Wheels and Waves-re, Európa egyik legnagyobb motoros, főleg cafe racer összeröffenésére. A pontos meghatározás valami olyasmi, hogy ez kizárólag öreg motorok (1975 előtti) vagy átépített motorok rendezvénye. A szervezők még külön fel is hívták a figyelmet, hogy a hely korlátozott, így csak azok jöjjenek, akiknek ilyen motorjuk van. (Akadt persze új motor is, Triumph meg Harley, sőt, láthattam, hogy az új XJR1300 se olyan ronda élőben, mint gondoltam.

A sztori 7 éve indult és egyre nagyobbá nőtte ki magát. Idén volt eddig a legprofesszionálisabb, és ez abban is megnyilvánult, hogy állítólag az általam majd később említendő Art Garage tavaly még ingyenes volt, idén meg már nem. A helyiektől azt is megtudtam, hogy az egyre nagyobb érdeklődés ára, hogy valószínűleg utoljára volt Biarritzban: jövőre másik városba kívánják a helyi lakosok, mert azért zavarja őket a zaj még akkor is, ha a rendezvény alapvetően teljesen kulturált.

Biarrizt egy üdülőváros egyrészt, másrészt egy nyugger-telep, akik érthető módon a nyugalom miatt költöztek ide. Ha nyugger leszek, remélem én is ide költözök majd, úgysem lesz 4-5000 motorom, mint ahány itt volt most. Max- 20-30-at szeretnék, annyit kibírnak.

A Wheels and Waves rendezvény része volt a H-D Battle Of The Kings döntő - a lehető legjobb választás.
Öt versenyző volt, öten jutottak be ide; ebből tökre kitalálom, hogy öt régió lehetett. Ciprus, Németország, Csehország (Közép-európa, ezt konkrétan tudjuk), Norvégia és Franciaország.

bok_donto_biarritz_11_of_20.jpg
Kezdjük a franciákkal, ha már itt vagyunk. A zöld chopper sztoriját egyáltalán nem értettem, mert elfelejtettek hangosítást hozni és a csapat hölgytagja híján volt hangerőnek. Mindensetre ez az az építés, ami nekem nem teljesen jön át: egy klasszikus fehér oldalfalú-gumis choppert képzeltek el a H-D Street 750-ből. Totál feleslegesen, mert ez nem az a motor. Eleve vízhűtésesből csoppert? A Street lényege éppen az, hogy más, mint a többi H-D, így tök felesleges olyanná építeni, mint a nagyobb névrokonokat. (Még csak nem is tesót írok, szándékosan.) Milliárd ilyen Sportster-átépítés létezik - de ez nem Sportster. A Francia csapat szép choppert épített, magas kormánnyal, küllős kerekekkel, de szerintem nem értik teljesen ezt az új motort. Legalábbis volt versenyző, aki jobban elkapta a lényeget.

bok_donto_biarritz_17_of_20.jpg
Norvégia remek sztorival tálalta a motorját: három motort építettek meg úgy, hogy a motorozás iránt egyáltalán nem érdeklődő fiatalokat vontak be az építésbe. Bejött: a fiatalok érdeklődni kezdtek a motorozás iránt. A norvég díler trükkje az, hogy motoros jogosítvánnyal csomagban adja el a motorokat. Nagyon tetszik az ötlet, mert a mai világban, amikor már senkit semmi nem érdekel, fontos dolog motiválni a fiatalokat egy értékrend felé.

bok_donto_biarritz_9_of_20.jpg
A motor alapformája elég jó, de részleteiben nem tetszett annyira, hogy nálam első legyen. Először is: a rugós ülés nagyon nem illik hozzá.

bok_donto_biarritz_8_of_20.jpg

Másodszor a giccs sem, amelyet a tükörbe integrált ledes index és egyéb csicsa jelentett; jó hogy nem volt rögtön bekötve a faszbúk. Persze lehet ez az út a mai fiatalsághoz, de én konzervatív vagyok, az ilyesmit roppant olcsónak és gagyinak tartom akkor is, ha a világ erre megy, és a gyári motorokon is egyre több az ilyen szánalmasan búcsús részlet.

bok_donto_biarritz_5_of_20.jpg
A németek a retróra mentek rá, nagy bumszli kerék, mattfeketeség, de a kidolgozás nekem túlzottan garázs-építésnek tűnik. A cafe racer vonal nagyon illett ide a Wheels and Waves-re, de ennél a motornál már a közép-európai döntőn is láttam jobbakat.

bok_donto_biarritz_12_of_20.jpg

Pozitívum viszont az, hogy a szándékolt brutális megjelenés igencsak átjött. Nálam nem volt első, de mindenképpen impresszív a V-Rod felfordított teleszkópjával, V-Rod/Street Bob fékekkel és egyéb részleteivel.

bok_donto_biarritz_13_of_20.jpg
A nap meglepetése a ciprusi csapat. A borzasztó ronda első lámpát és a cseppet sem ide illő műszert leszámítva az általuk épített streetfighter nálam telitalálat. A nagyon szerényen és alázatosan megnyilvánuló csapat nem most kezdte az építést, de nem vettek még részt versenyen. Simán eltalálták, hogy hogyan kellene kinézni a Street-nek gyárilag. Külön tetszett, hogy nem erőltették a cafe racer vonalat.

bok_donto_biarritz_10_of_20.jpg
"Régen azért építettünk át motorokat, hogy jobban motorozhatóvá tegyük őket. Ma azért építjük át, hogy kifejezzük velük az énünket és az életstílusunkat. A motorépítés egy vízió, amely segít abban, hogy életre keltsd az álmaidat." - ez a csapat filozófiája.

bok_donto_biarritz_14_of_20.jpg
Mindez nyilván arról is szól, hogy a mai motorok sokkal jobbak, mint a régiek, de kevésbé stílusosak.

A motor felfordított telót, versenyfelniket és slick gumikat kapott (ez annyira nem jó ötlet utcára), valamint formás versenykipufogót.

bok_donto_biarritz_7_of_20.jpg
A csehek viszont cafe racer - roadster keveréket építettek rendkívül aprólékos munkával, legalábbis ami a lemezmunkát illeti.

Nyolcmillió kalapácsütés egy ilyen idomzatot kikalapálni alumíniumból. Persze nem fényezték le, hogy mutassa is a valóságot, mindössze szálcsiszolást kapott. A kupufogó menet közben módosult: rájöttek, hogy pont a lábfejre vezetné a hőt a rövid cső, ezért lezárták a végét, hogy alul távozzanak a gázok.

bok_donto_biarritz_4_of_20.jpg
Elmondásuk szerint a Lotus C01 típusú koncepciómotor (amelyet valójába a Lotus licensze alatt a Kodwa versenyautó csapat gyártott) és a Bell and Ross Softail inspirálta őket. Ez utóbbi ott állt 3 méterre a cseh motortól, így a csapat szerelője, Ondrej rá is tudott mutatni. Pár műszaki érdekességről később még szót ejtek, de muszáj visszatérnem a birraizi estére, a városi hangulatra ami a Foch Garage nevű helyen tartott  Art Garage rendezvény előtt, közben és utána jellemezte  a kisvárost.

bok_donto_biarritz_6_of_20.jpg
Biarritz ugyanis überduva ilyenkor. Lehet meghaltam és a mennyországban vagyok? Cafe racerek mindenhol. Egymillió legalább. Emlékszel a Joe Bar képregényre? Ha nem tudod mi az, akkor sürgősen nézz utána.


Ez itt olyan, mint a megelevenedett Joe Bar. Elképesztő, de mindenhol öreg vagy öregre antikolt motorok dübörögnek. A zöme tényleg ezer éves, átépített, retro-rozsdás fos. Itt mászkálnak fel s alá. Egészen szürreális.
Most, ebben a pillanatban, ahogy a kajára várok a Les Colisses étteremben, azt hiszem, imádom ezt a helyet.

Elképesztő jó érzés. Pedig nem vagyok egy cafe racer rajongó, a legtöbb inkább az eredeti motor orbitális elkúrása a hülye csutkakormánnyal meg a többi klisével. Fel nem foghatom, minek a tankon fekvősre alakítani egy olyan motort, ami amúgy gyárilag kényelmes.

De egyrészt ezerszer inkább ez, mint a mai injektoros, ledlámpás transzformersz-műmotorok 400 lóerővel (mert az kell a kis pöcshöz.) Másrészt ezt a sok tökfödős barmot bármulni marha jó.

bok_donto_biarritz_20_of_20.jpg

Bárcsak lenne kéznél egy motor. Akár csak az SR250-esem. És ide tényleg illik a hülye braincap sisakom, amit emiatt az út miatt vettem 3500-ért a hitetlenkedő Rider13 Petinél. Sosem vennék fel ilyen szart a fejemre, de itt esküszöm, biztonság ide vagy oda, ez kell: vigyorgóban krúzolni a városka kanyargós utcáin a móka kedvéért. Mert ne hidd, hogy a helyiek annyira ellene vannak.

Annyian voltak az Art Garage amúgy rendesen belépős rendezvényén, mint az állat. A helyiek, a nyuggerváros, nem csak a motorosok. Mert gondolom a pár babakocsis kisgyerek, vagy a tolókocsis néni nem motoros volt. A motorost amúgy könnyű felismerni: sisak van nála. Általában krómszegélyes retro jet sisak, ez nagyon menő errefelé. A többiek meg mind a helyi nemmotorosok, akik kulturális programként fogták fel, nagyon helyesen.

bok_donto_biarritz_18_of_20.jpg

Amúgy Vincent Vegának (aki a nevével ellentétben húst is eszik) igaza volt. (Már ha láttad a Ponyvaregényt, de ha nem, sürgősen pótold eme fogyatékosságod!) Ezek a franciák tényleg majonézzel eszik a burgert. Beszarás! A burger egyébként tök jó majonézzel. Igaz, nélküle sokkal jobb.

bok_donto_biarritz_19_of_20.jpg

Az Art Garage-ban jelentették be, hogy a csehek nyertek. Nem nagyon bánom, mert az ember a barátainak drukkol (ha már a magyar motor nem lehetett itt) és mellékesen a cseh motor volt szerintem a legjobb. A kézzel megmunkált idomzat komoly munka. A gagyinak tűnő okostelefon-műszerfal rejtélye az, hogy az valójában telemetria: frankón lehet állítani a motor bizonyos paramétereit rajta és a cucc bluetooth kapcsolatban áll az elektronikával. Mondjuk hogy mi a francot állítasz egy XG 750-en, az érdekes kérdés, de majd megkérdezem a szeptember eleji prágai H-D bulin.

A végére hagytam a hivatalos okosságot. Nyilván volt sajtótájékoztató, olyan hírességekkel, mint a H-D vezető sztájlisztja, Ray Drea, aki elmagyarázott pár dolgot, ami elsőre bonyolultnak tűnik.

bok_donto_biarritz_15_of_20.jpg

A Harley-Davidson 2015-ös modellvonala a Dark Custom. Ez négy típust ölel fel: Street, Sportster Iron 883, a Forty -Eight, a Street Bob és a Fat Bob. Alapvetően mindegyik nélkülözi a H-D-től megszokott króm csillogást, a motorblokkok feketék, de a Dark Custom egyáltalán nem fekete motorokat jelent. Inkább valami újszerűt, fiatalos lázadást a konvenciók - akár a króm Harley - ellen.

A H-D ezeket a motorokat "üres vászon"-nak hívja. Olyan, mintha rögtön rá lenne írva, hogy építsd át. Ez azt jelenti, hogy az új generiációt is invitálják az egyedi motor birtoklásának világába. Ray azt is elmondta, hogy számára az egyik legnagyobb büszkeség, hogy bárhova megy a világon, a H-D motok kisebb-nagyobb módosításokkal mindenhol egyediek. 113 éve vezető a H-D a kusztom motorok világában. Igaz, ennek hangsúlyozását a 80-as években kezdték csak: addig csak motorgyártás volt. A csodás nyolcvanas években kezdtek legendát gyártani. 

Erről szólt a Custom King. Konkrétan persze az XG 750 Street átépítésről, csak dílereknek. Több mint 150 hivatalos Harley-kereskedő vett részt a versenyben és harmincezer szavazat juttatta a döntőbe a versenyzőket. (Ami szerintem egyébként nem olyan sok, és és az se lett volna baj, ha nem a közösségi pöcegödröt választják platformnak.) A döntőn már szakmai zsűri választotta ki a győztest.

bok_donto_biarritz_2_of_20.jpg
A Custom King győztes cseh csapat egyébként Ray Drea által kézzel festett tankot vihetett haza. Persze nem volt benne benzin.

A "Bosszúállók" című kommersz, közepesen szar képregényfilmben egyébként két Harley-Davidson is szerepel, nyilván nem véletlenül. Az egyik a jövő H-D-ja, a Liwevire projekt, az elektromos motor, amit egyébként még a marketingesek se próbálnak a legenda nevében eladni.

A másik pont a Street, amely a filmben Amerika Kapitány motorja, úgyhogy ezek szerint rohadt menő.

 

 

Ezek fegyverek, a viselésükhöz versenyzői licensz kell

A versenymotorok csodálatos tárgyak. Ugye az a dolguk, hogy gyorsabbak legyenek a többi a versenymotornál, és ennek rendelnek alá mindent. Illetve a szabályoknak, de azért elég köztudott, hogy a szabályok nem szentek, nem kell különösebben belső körökben mozogni ahhoz, hogy sejteni lehessen, éppen melyik csapat talált egy olyan kiskaput vagy megoldást, amivel némi előnyhöz juthat.

 

tumblr nk6wpc5VdZ1thtp5no1 1280
Tom Sykes Kawasaki ZX-10R-je

 

tovább »

Kínai, de vállalható

Termékteszt: BT Intercom M800

Nem ez volt az első alkalom, hogy Elektronikai Cuccokat Okosító András kisegített a bajból, így teljesen nyilvánvaló volt, hogy amikor rászántam magam motoros átbeszélő beszerzésére, akkor nála kezdtem az érdeklődést. Egyrészt tudom, hogy sokfélét ismer, árulja is őket, sőt elég profin be tudja építeni őket. Ahogyan elkezdte sorolni az árakat, hogy a mennyibe került az Interphone és miért a Nolan M5 a legjobb jelenleg, akkor sejteni kezdtem, hogy a nagy nevű gyártóktól egy darab eszköz kétszer annyiba kerül, mint amit én a páros szettért ki tudok fizetni.

tovább »

A vagányság könnyen kicsinál

A valóság a legparább dolog, amivel valaha találkoztunk

A közlekedésbiztonság, baleset-megelőzés nem vicces téma. Hosszasan lehetne taglalni, hogy a különböző óriásplakátoknak, televíziós kampányoknak mekkora a haszna, illetve milyen a ráfordított költségek és elért eredmények aránya. Egyre többen ismerik fel azonban, hogy semmi nem olyan sokkoló, mint a valóság. 

orfkobb

tovább »

Varázslat: Softail lett a Dynából

Monster Customs Trucido

 

Nem biztos, hogy mindenki érti, miről van szó: a motorépítés olyan is lehet, hogy két típus előnyeit egyesíti.

6.JPG

Egyszerűen nem jutok el Monster Andrishoz (vagy Norbihoz mert ketten vannak testvérek), akit - az isten szerelmére! - nehogy összekeverjetek a pocsék energiaitallal, a Monster Customs ugyanis motorépítéssel foglalkozik. Még a kutyájukat is így hívják - Monster -, pedig nem épített kutya; inkább befogadott. 

4.JPG
Szóval az a helyzet, hogy a Drag Starom hátsó része finoman szólva is finomításra szorul, mert tákolmány. Az eredeti eszcájg már rég el van távolítva, cseppet sem hasonlít az egész a gyári túra-krúzerhez. Inkább lapos dögről van szó, ami nagyon jó, csak kicsit nagyon ratbike-fíling köszönhetően a matt fekete fényezésnek és némi rozsdának.

3.JPG
Nem bánom a patinát, de a Winklernél kevésbé csípem a retek stílust, mondhatni semennyire. Szóval legalábbis a hátsó rész a sárvédő felett elvezetett szigszalagozott kábelekkel nem jön be, ráadásul gyakran bele is ér a gumi a hátsó segédvázba.

A műtét mellett döntöttem: távolítsuk el szépen az egészet flexkészülékkel, mint valami szemölcsöt. És majd kap szép csavarozott külső sárvédő tartókat.

5.JPG
Na ezért jártam Andrisnál, és akkor ott állt ez, amit a képeken láttok: Trucido a neve. Finoman szólva impozáns jármű. Impozáns embernek, mert három méteres testmagasság kell hozzá, de mondta Andris, hogy az emberünk három méteres, tényleg.

Valaha Dyna volt.

2.JPG

A Dynának gyárilag van két rugóstagja. A drágább softaileken a rugózás/csillapítás egység nem látszik, mert alul van: olyan, mintha merevvázas lenne.

Ez a motor Dynából Softail lett. Levegősre alakult a rugózás: a motor beindítása után pumpálódik fel az üzemi magasságra. Hátra a lehető leghordóbb gumik kerültek: le lehet vele úthengerelni egy frissen aszfaltozott kerékpárutat. A Dyna hallatlan előnye, hogy nincs benne kiegyenlítőtengely, így jobban ráz és nagyobb az élmény, így az elvileg két előny kovácsolódott-hegesztődött egybe.

7.JPG

Üres cső és direktszűrő növeli az audiovizuális hatást - nem biztos, hogy szeretnék a szomszédban lakni.

Majd' kifelejtettem egy szemet gyönyörködtető okosságot: a hátsó lánc fogasszíjkerék és a féktárcsa egy egységet képez.

9.JPG

Azaz a hátsó kereket hajtó szíjkerék oldala maga a féktárcsa: abba markol bele alul a féknyereg. Nem csak az esztétika brutál, hanem a műszaki megoldások is olyanok, hogy élvezettek csámcsog rajta az ember.

8.JPG 
Persze mielőtt izgalomba jövünk, nem árt tudni, hogy egy ilyen motor nagyon sok munkaóra. Ami azt jelenti, hogy egy ilyen komoly átépítés ára is sok munkaóra neked. Igaz, ezzel még kiállításokon is lehet villogni és ez már egy másik kaszt, mint halandó motorosnak lenni.

1.JPG

Friss topikok

Hirdetés