Újoncként a felhők fölé

Az elektromos motorok tavalyi fölénye után kissé talán meglepetésként hatott, amikor idén június végén ismét benzines gép nyerte a legendás Pikes Peak-i hegyi felfutóversenyt. A Kawasaki ZX10R nyergében ráadásul Jeremy Toye személyében egy újonc ült, aki magabiztos, hat másodperces előnnyel zárt az élen.

10505193 10152564342216639 7904946540215949216 o

 

tovább »

Feje tetejére rakta a motort

Na kérem, így kell ezt csinálni. Indiában is vannak, akik ha messzire utaznak, nem ülnek végig a nyeregben, mert az fárasztó. A motort felpakolják, ők meg csak ülnek a kényelmes buszban, aztán a célnál lemálházzák a motort a csomagok közül, felpattannak a gépre, és már el is tűnnek a helyi forgatagban.

Csakhogy ez India, itt a motorszállítást sem úgy csinálják, mint ahogy azt mi megszoktuk. Mert a motort nem tréleren transzportálják, hanem a helyközi járatú busz tetejére teszik fel, a zsákok, bőröndök és dobozok közé. Oké, ezen nem lepődünk meg nagyon. De hogy viszik fel Indiában a busz tetejére a motort? Tisztára, mint egy automata gépsor, hiszen szinte emberi kéz érintése nélkül történnek a dolgok. Radzsif se nagyon fogja a motort, hiszen a kezeivel a létrába kell kapaszkodni. Ezért a fekete dögöt a feje tetején egyensúlyozza fel vagy négy méter magasba. Egyedül. Pedig a motort négyen emelték fel, és tették a feje búbjára rakott kis párnára. Az emberi test csodákra képes.

Úristen, nincs net!

Péntek estére elfogyott a mobilnetünk, ott álltunk a hegyek közt, készre csinált Csikós-poszttal, összekészített fényképekkel, kétségbeesetten, hogy mi lesz a tartalommal. Valószínűleg már nem szűz WiFi-sticket kaptunk a szállásadónktól, így mostanra ketyegett le róla az utolsó bájt is. Ausztriában nem (sem) olyan jó a WiFi-kínálat, mint nálunk, napközben több helyen is próbálkoztunk netet halászni, de sajnos nem sok sikerrel. Szerencsére volt lenn Schladmingban egy csinos étterem, ahol még csütörtök este vacsoráztak a többiek, és állításuk szerint olyan patent wifit vételeztek a vínersniccel mellé, hogy könnybe lábadt a szemük. Ezért szombat reggel egyenesen odagurultunk.

DSC00910

A Die Tischlereiben nagyon kellemes melange-okat és presszókat fogyasztva feltöltöttük a képeket, videót és posztot, majd szitáló esőben Gröbming felé vettük az utunkat, ahol a szombati körverseny zajlott. Épp csak leparkoltuk a motorokat, amikor meghallottuk az ősgépek üvöltését. Félsaroknyira álltunk meg a pályától (elkerített kis utcákon folyt a csata a századmásodpercekért), Csikós óriási önuralommal csak akkor kapott pánikrohamot, hogy ataúristenmindenrőllemaradok, amikor már mindent elpakolt a motorjának a csomagtartójába. Akkor viszont úgy tűnt el a semmiben, hogy csak egy szertefoszló szövegbuborék maradt utána a levegőben: „Szevasztok, mennem, kell, bocsi!”

IMG 6843

Eszelős tekintettel fényképezte a Lolát, a McLarent, a Bentleyket, a Puchokat, és mindent, amit csak lehetett. Ez még csak a bemutató kör volt, amikor parádéztak egyet a kocsikkal, ezután jött az 1/100-as verseny. Jól látható volt, hogy sokan csak azért vesznek részt a versenyben, mert jó a hangulat, élvezik, hogy mehetnek az öreg gépekkel, az eredményre tojnak. Ők átszáguldottak a kapuk közt, keresztbe tették a Porschét a kanyarban.

Aztán egyszer csak vége szakadt az egésznek, indultunk ebédelni. Mivel a mai nap a motorcserékről szólt – na, nem a versenyzőknek, hanem mi cserélgettünk, kétkerekűket egymás között – Németh Gergő ráült a Danitól átszármazott Honda PCX-re, megnyomta az indítógombot... és semmi.

Tekert a hangtalan dinastarter, de egy pöff nem sok, annyi nem jött a kipufogón a vadonatúj Hondából. Némi tanakodás után rájöttünk, a motor az utolsó csepp benzinnel állt be a barkácsáruház parkolójába Gröbmingben. Sebaj, Dani a legkönnyebb, visszaült a PCX-re, a kút fél kilométerre volt, én a Burgmanról pedig simán eltoltam odáig a lábammal.

DSC00922

Furcsaságra derült fény a kútnál, a PCX tankja nyolc literes, és akkor most nézzék meg, mi van a képen, mennyit tankoltunk. Szóval – tényleg kifogyott, 294 kilométer után, tehát 2,7 liter a fogyasztás. Hegyen, völgyön, nyélen.

Délután, a környék egyik igazán jó kis étterem-hoteljében (az orrunk előtt tették fel a mezőny öt százelékát trélerre, valamint egy Hillman Imp-motoros Ginetta is állt a parkolójában) találkoztuk is egy versenyzővel, egy hiperkedves osztrák úrral, aki ötórai ebédünk után jött az asztalunkhoz, érdeklődve, mi szél hozott ennyi motoros magyart ide.

Magyarul szólított meg minket, meg is lepődtünk, hogy tud ilyen jól. Először szerénykedett, hogy hát sokat nyaralt nálunk, meg anyukája magyar volt, de aztán kiderült, ő hozta be hozzánk a Vredestein márkát, évekig ő volt a hazai márkaképviselő, és könyékig benne volt a magyar ralisportban is – egyébként Rolf Schmidtnek hívják, sokaknak nyilván rémlik a név. Csikós azonnal képben volt, sőt, eldicsekedett vele, hogy a családi Szent Állólámpa még egy tőle (áttételesen) vásárolt Vredestein-szetten áll a garázsban. Reméljük, találkozunk még vele a Velodromon, próbáltuk meggyőzni, hogy jöjjön el, szakítson rá időt, neki is tetszeni fog. Meg aztán, ki tudja, meddig lehet látni az öreg Velodromot, mikor bontják el valami agyatlan fejlesztési terv részeként, vagy deszkázzák be, hogy megint kerékpárversenyeknek lehessen a helyszíne. Esetleg lesz a helyén egy focistadion, biztos, ami biztos alapon.

IMG 7824

Érdeklődtem, neki hogy sikerült a versenye, de csak mosolygott. Több száz versenyen vett már részt, mármint hogy olyan igazin, amitől már két héttel a rajt előtt gyomorgörcse van az embernek, ahol tényleg kockára teszi az életét, aminek valóban tétje van. Hát, ő itt nem fog néhány tized-század miatt görcsölni, ő jól akarja érezni magát - és ez láthatóan sikerült is neki. Persze volt, aki kicsit rosszabb hangulatban zárta a napot, a körbetört 190SL gazdája most mehet a lakatoshoz, fényezőhöz.

 

Köpni-nyelni nem tudunk

Egész nap kint voltunk az Ennstalban, volt jó sok eső, minimális nap, de mindegy, ha jégesőt kaptunk volna latyakkal és mínusz tízzel, akkor sem lehetne egy tízes ábrán vázolni, ami történt. Beszabehu, mondja a neveletlen, és én most vele tartok, egy ilyen találkozóra eljössz, és ha oldtimer-rajongó vagy, ha újautó-buzi, de ha egyáltalán nem érdekelnek ezek a dolgok, akkor is csak bámulsz magad elé és üveges szemmel motyogsz, amikor véget ér.

1

tovább »

Már a klasszikusok között

Csikóssal tegnap este azon vitatkoztunk, hogy csak nekem maradt-e ki eddig, hogy a Wankel-motornak velejéig kétütemű hangja van, vagy önök közül mindenkinek. Hallottam már alaposan kihúzatott RX-8-at, sőt szerencsére vezettem is, semmi kétüteműség. Ez itt viszont egy Mazda 110S Cosmo Sport, a bolygódugattyús technikára épülő autózás egyik őseredetije és bizony pömpörög. A típust a hatvanas évek elején kezdték fejleszteni, majd 1967-ben dobták piacra. Kéttárcsás motorja kezdetben 110 lóerős volt, a kamrák térfogata, egyenként 491 köbcenti. Később megváltoztatták a vezérlési időket, a teljesítmény 128 lóerőre emelkedett. Lehet, hogy a Wankel-technika története az autótörténelem leghosszabb nyilvános haldoklása, de nagyon érdekes egy ilyen autó az Ennstal mezőnyében.

tovább »

Hirdetés

Hirdetés

Friss topikok

Hirdetés