A versenymotorok csodálatos tárgyak. Ugye az a dolguk, hogy gyorsabbak legyenek a többi a versenymotornál, és ennek rendelnek alá mindent. Illetve a szabályoknak, de azért elég köztudott, hogy a szabályok nem szentek, nem kell különösebben belső körökben mozogni ahhoz, hogy sejteni lehessen, éppen melyik csapat talált egy olyan kiskaput vagy megoldást, amivel némi előnyhöz juthat.
Egy időben például bevet dolog volt a tank kapacitásának növelése, amit a következő módon oldottak meg három lépésben:
- a ledugózott gyári tankot feltöltötték nagy nyomáson valamilyen légnemű anyaggal, jellemzően levegővel.
- elkezdték melegíteni.
- a tank méretei pedig megugrottak egy kicsit.
Ez persze egy mellékszál, vicces érdekesség, hiszen a győzelemnek csak egyik feltétele a motor, ott van még a pilóta és a mögötte álló csapat - ezek nagyjából egyenlő arányban tesznek hozzá a sikerhez, vagyis a világbajnoki címhez ezek szerencsés együttállása szükséges.
Ebből általában a csapat szorul magyarázatra. Pedig a csapathoz tartozik, hogy a motor fel legyen készítve a futamra, de oda tartoznak a kulcsfontosságú beállítások ismerete is: nagyon nem mindegy, hogy mekkora tapasztalat áll a háttérben, és nem nulláról kell elkezdeni a beállításokat. Emiatt az évtizedes múltra visszanyúló csapatokat meg sem tudják közelíteni a friss belépők. Fontos a motorerő is - a WSBK csúcskategóriájában 220-230 lóerő körüli a motorok teljesítménye, ilyen körülmények között minden tizedmilliméter rugóútnak fontos szerepe lehet.
Most viszont fókuszáljunk csak egy kicsit a kompromisszumoktól mentes versenygépekre - ebben a remek fotósorozatban a Superbike Világbajnokság 2015-ös indulóit láthatjuk. Jó, a Ducatik némileg felülreprezentáltak a válogatásban, de annyira szépek, hogy nehéz ezért neheztelni rájuk. Érdemes végigkattintai a galériát.
Csodáljuk hát őket, és azokat a hősöket, akik kőkemény meccseket vívnak velük őrült tempóban. Vágyni viszont nem feltétlenül érdemes rájuk, hiszen Enderbaba is megírta, hogy egy halandónak a széria a legjobb.
