Azt hiszem, még soha nem lőttem ennyi fényképet ilyen rövid idő alatt. Még nem volt olyan rendezvény, ahol betelt volna a fényképezőgépem memóriakártyája, de itt két óra alatt sikerült teleexponálni: a Velodrom Millenáris az év legjobb veterános rendezvénye volt.

A háború előtti és utáni motorok, utcai és versenygépek, két- és négykerekűk, mind ott voltak a budapesti döntött falú betongyűrűn, mind élvezték. A nagy egyhengeresek durranásai még itt vannak a fülemben, szemem sarkán még érzem a szelet, ahogy egy kölcsönkapott rendőrségi Pannoniával köröztem – nagyon rég éreztem ilyen jól magam.

A felső korlátnál elszáguldó Velorex, az égszinkék Salmson versenyautó ugyanolyan jól helytállt, mint az apró Mátra motor, vagy a lélegzetelállítóan szép, korábban általunk is bemutatott Triton. Sőt, Csikós Bianchinája is megmutatta, hogy képes felkapaszkodni a falon. Félelmetes volt.

Mindegy, hogy nyeregben vagy egy csodálatos Citroën hátsó ülésén köröztem az ablakon kilógva a fényképezőgéppel, nagyon jól éreztem magam. A sok mosolygó arcból ítélve mások is hasonlóan voltak – nézzék végig az óriási galériát, talán egy picit a képek is képesek átadni valamit az OT Expo betétprogramjaként megtartott Velodromos mulatságból.